Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
Másodnövényként az egyenletes, gyors keléshez és a kezdeti fejlődéshez az esetek többségében szükséges az öntözés, sőt az előnövény által kiszárított talajt már a vetés előtt fel kell tölteni nedvességgel. A növény fejlődési idejének nagyobb része — különösen a gumó fejlődése — már augusztus végére, szeptemberre esik, amikor a hűvösebb idő és az őszi csapadék a növény vízszükségletét már többnyire kielégíti. Ilyenkor a növény napi vízfogyasztása 1,5—2 mm-t tesz ki, tehát a kelesztésen kívül csak 1—2 alkalommal kell öntözni. Az előöntözés vízmennyisége a talaj nedvességtartalmához igazodik (60—80 mm is lehet). A kelesztő öntözések vízmennyisége 5—10 mm, a vízpótló öntözéseké pedig 25—30 mm körül alakulhat. Vöröshagyma Az ország nagy részén — de különösen a makói termőtájon — a vöröshagymát dug- hagymáról termelik. Hűvösebb, párásabb vidéken nálunk is, Európában pedig csaknem mindenütt inkább a magról való vetése általános. Egyes déli orzágokban dughagyma helyett a palántázást alkalmazzák. 118. ábra. Vöröshagyma vízforgalma. Fajta: Makói (Gödöllő, 1960) 310
