Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
Az öntözés jellemzői A káposzta vízfelhasználását a növény fejlettsége és az adott időszakban ható környezeti tényezők, elsősorban a hőmérséklet határozza meg (lásd 116. ábra). A március végén, április elején kiültetett, rövid tenyészidejű fejes káposzta első öntözése a palánta megeredéséhez szükséges. A második öntözésre az erőteljes gyökeresedés megindulása után, az április második felében bekövetkező melegebb időjárás esetén kerül sor. A május elejei hűvösebb és többnyire csapadékosabb időszakban a gyors lombnövekedés és a fejképzés megindulása ellenére is ritkán van szükség öntözésre. Május derekától a már teljesen kialakult lombfelület párologtatását elsősorban a hőmérséklet befolyásolja, így az erőteljes vízfelhasználást jelző mértékadó időszak május derekától a szedésig tart. Ez alatt május második felében és június elején átlagosan egy-egy öntözésre van szükség. Az öntözések száma így sok év átlagában 2—3-ra tehető, amely kivételesen száraz esztendőben 5 öntözésig növekedhet. Ha a rövid tenyészidejű fejes káposztát másodnövényként, június végi, július elejei kiültetéssel termesztjük, akkor az első öntözést még az ültetést megelőzően kell elvégezni. Ezzel a káposztát megelőző növény által kiszárított talajt töltjük fel nedvességgel. Az öntözést követi a talajfelszín pirkadása után a megfelelően előkészített talajon az ültetés. Nyáron, különösen amíg a növény nem borítja a talajt, nagyobb az evaporációs veszteség. Emellett a gyorsan fejlődő növény is sok vizet használ fel. így a káposzta egész tenyészideje során rendszeres vízellátást kíván, ezért az öntözések száma a tavaszi átlagos 2—3-mal szemben 5—6-ra emelkedik. A hosszú tenyészidejű fajták kiültetése április végétől május végéig — június elejéig tart. Ezek termesztésekor júniustól kezdve szeptember végéig szükség lehet öntözésre. A vízfelhasználás ütemét tekintve június második felétől 10—12 napos átlagos öntözési fordulóval számolhatunk. A káposzta gyökerezési mélységét és talajnedvességigényét figyelembe véve az öntözési norma a fő tenyészidőszakban 40—50 mm körül alakul. Természetesen tavasszal és ősszel, valamint a fejlődés egyes szakaszain — pl. palántázáskor, a növény fejlődésének elején stb. — ennél kevesebb, 15—30 mm vízmennyiséget is használhatunk. Az öntözés hatása Az öntözés a káposzta mennyiségére és minőségére egyaránt kedvező hatással van. Növényegészségügyi szempontból a káposztatermesztéskor elsősorban az állati kártevőkkel kell számolnunk. Az esőszerű öntözés rontja ezek életkörülményeit, ezért hatása kedvező. A káposzta minőségét elsősorban a fej nagysága és tömöttsége határozza meg. A termés mennyisége főként a befejesedett tövek számától és nagyságától függ. Az öntözés mindezekre kedvező hatással van (lásd 105. táblázat). Az egyenletes és jó vízellátás gyors fejlődést tesz lehetővé, és így a koraiságot is elősegíti. Öntözve a rövid tenyészidejű fajták tavaszi termesztésben 100—150, nyáron 70—90 q, a hosszú tenyészidejű fajták pedig 150—200 q termést adhatnak. Kedvező esetben azonban ennél lényegesen nagyobb termés is előfordulhat. Kelkáposzta A kelkáposzta igényei hasonlóak a fejes káposztáéhoz. A hideget azonban jobban bírja ezért egyes fajtái az ország déli részén áttelelő növényként, őszi kiültetéssel is termeszthetők. A kelkáposzta termesztési idejének változatait és az alkalmazott fajtacsoportokat a 106. táblázat mutatja. 303
