Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
talajokon — jó minőségű homok, homokos vályog, vályogos homok stb. — termesztjük, ahol még a szántóföldi vízkapacitás 100%-os értékénél is van megfelelő levegőtartalom. Itt a talaj levegőtartalmát annak nedvességtartalma csak kivételes esetben csökkenti hátrányosan. Az öntözés időpontját sok esetben a talaj nedvességtartalmának meghatározott értékében adják meg. A kísérletek és tapasztalatok valóban azt mutatják, hogy a nagyobb nedvességtartalommal együtt egy bizonyos határig a termés kedvezőb ben alakul. A növény vízfelhasználásának ütemét figyelembe vevő öntözési időpont előrejelzési eljárás közvetve lényegében szintén a talaj nedvesség- tartalmán alapul. Számos öntözési kísérlet azonban azt mutatja, hogy a talaj nedvesség- tartalma egyetlen tényezőként elégtelen az öntözési időpont meghatározására. A talaj nedvességének kötöttsége a szántóföldi VK- tól közel a holtvíztartalomig alig változik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a növény külső tényezőktől függően változó víz igényét azonos mértékben ki tudja elégíteni. A vízfelvétel és a párologtatás, tehát a vízmérleg egyensúlya ugyanis nagyobb vízfelhasználás esetén csak nagyobb talajnedvességtartalom mellett valósul meg. Egyes öntözött zöldségnövények esetében előfordul, hogy alig használnak fel több vizet, mint a velük azonos időszakban termesztett más nem öntözött növények. Öntözésükre mégis szükség van, mert vízigényüket kellően csak nagyobb talajnedvességtartalom mellett tudják kielégíteni. Hozzá kell tenni azt is, hogy több zöldségnövény termesztésekor egy-egy rövidebb időszak vízellátottsága is erősen hat a termésre. A növény vízfelvétele szempontjából optimális vízellátás ezért ilyenkor feltétlenül indokolt és gazdaságos. 114. ábra. Az uborka vizfehétele, növekedése és termésalakulása 296
