Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - II. Legelő- és rétgazdálkodás
A legelők kaszálása Öntözött legelők kaszálására mind a telepítés, mind a hasznosítás éveiben több esetben szükség van. Amint már említettük az új telepítésű legelőket a telepítés évében elsősorban a gyomo- sodás megakadályozása érdekében rendszeresen kaszálni kell. De szükséges a kaszálás azért is, hogy a még kevéssé fejlett gyökerű, bokrosodó, nem eléggé zárt állományt korai legeltetésekkel tönkre ne tegyük, ugyanakkor a termést szénaként, szilázsként hasznosíthassuk. A legeltetés éveiben a kaszálásokat már tervszerűen végezzük. A technológiai tervben a terméselőirányzat, valamint a szükségletterv összevetése alapján kitűnik, hogy melyek azok az időszakok, amikor a termés egy részét kaszálni kell. Ez majdnem minden esetben a legeltetés kezdeti időszakára esik, részint a tervezett legeltetési forgó pontos betartása, részint az elvénülés megakadályozása érdekében. Ezenkívül előfordul, hogy a belterjesen kezelt, öntözött legelő, a rendkívüli időjárás, pl. bőséges természetes csapadék esetén olyan búján fejlődik, hogy a tervezett fűtermésen felül többlet mutatkozik. Ebben az esetben vagy az állatlétszámot kell időszakonként felemelni, vagy a felesleges gyeptermést kell lekaszálni. Végül előfordulhat, hogy az állatok után visszamaradt gyepet le kell kaszálni. Ez a munka kiküszöbölhető, ha a korszerű „egymásután legeltetést” alkalmazzuk, vagyis egymás után különböző fűigényű állatokat legeltetünk. Rendkívül fontos, hogy kaszálások után a fűtermést a lehető legrövidebb időn belül letakarítsuk, hogy az előirányzott munkákat elvégezhessük (boronálás, műtrágyázás, öntözés). A kaszálás hatása különbözik a legeltetésétől. A legeltetéskor folyamatosan fogy a levéltermés, a kaszálás esetén pedig egyszerre vész el a gyep egész áthasonlító felülete, ennek tulajdonítható, hogy sokkal erőteljesebb a gyepnövények sarjadzása legeltetés esetében. Mégis hasznos, ha a legelőket időnként kaszáljuk, így több értékes gyepnövény marad meg, és kiegyenlítődik a gyep. Különösen az úgynevezett legelő — kaszáló váltóknál alkalmazott a gyakorlatban az a módszer, hogy az első növedéket (anyaszéna) kaszálják, és csak az első sarjú kifejlődése után kezdik meg a legeltetést. Ez azonban csak öntözéses gazdálkodással vagy csapadékos éghajlat alatt valósítható meg. A legelő öntözése Az öntözés jelentősége a legelőn Hazánkban — legalábbis az ország döntő területén — a természetes csapadék a korszerű gyepgazdálkodáshoz kevésnek bizonyul. Minthogy a gyepnövények évi vízszükséglete kb. 700 mm — a vízveszteségeket is számítva — hazánk kétharmad részén évente kb. 300—350 mm pótlásra van szükség ahhoz, hogy megfelelő terméseket érhessünk el, és a tenyészidő (legeltetési idény) alatt állandó zöldtömeget kapjunk. A legelő öntözésének módja A legelők öntözésének több módja ismeretes: 1. árasztó és sávos csörgedeztető öntözés kombinációja, 2. sávos csörgedeztető öntözés, 3. különböző esőztető öntözés, 4. legelőskatulyázás, 5. árasztó öntözés, 6. limános öntözés. 272
