Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - II. Legelő- és rétgazdálkodás
A felsoroltak közül ősgyepek öntözésére az árasztó és csörgedeztető öntözés kombinációja, telepített gyepek öntözésére a sávos csörgedeztető öntözési módszer a legalkalmasabb. E két módszeren kívül — különleges adottságok között — a gyepek öntözésére az esőszerű öntözés is megfelelő. Árasztó és csörgedeztető öntözés kombinációja A legelőterület minden egyes magaslati vonulatán a rétegvonalak mentén'(tekintet nélkül azok irányára) egymástól 80—100 m távolságra gépi vagy fogatos ekével kétmenetben, oda-vissza szántva és az ekét egy nyomon járatva osztóbarázdákat húzunk. Az eke által kidobott gyepszeleteket a barázda szélére rakjuk úgy, hogy a barázda a terep felszíne felett vízvezetésre is alkalmassá váljon. Ezután — a legmagasabb ponton kezdve az öntözést — az öntözőcsatornákból a vizet szivornyákkal kiemelve, az osztóbarázdákba vezetjük. Az osztóbarázdákat a lejtő irányában 10—15 m-es szakaszonként elzárjuk, és a vizet addig vezetjük egy-egy ilyen lezárt barázdaszakaszba,[míg az túlcsordulva kilép, és a lejtő irányában csörgedezve, viszonylag vékony vízréteggel borítja az öntözendő gyepet. Ennek megtörténte után újabb szakaszt nyitunk, mindig felülről lefelé haladva. Ideiglenes csatornás sávos csörgedeztető öntözés Hazai tapasztalatok szerint kis és közepes lejtés esetén legelők öntözésére legalkalmasabb és egyben a leggazdaságosabb a felületi sávos csörgedeztető öntözési módszer. Ismeretes pl. hogy a gyepnövények számára az a legkedvezőbb, ha a talaj összes hézagainak, hézagtérfogatának kb. 90%-át víz, 10%-át levegő tölti ki. A legelő öntözésekor erre mindig legyünk figyelemmel. Az öntözési idénynorma 300—400 mm. Az egy alkalomra kiadandó vízmennyiséget vagy az evapotranszspirációs számítások alapján, vagy az áztató keretes módszerrel állapítjuk meg. Az öntözési időpont megválasztását is több tényező befolyásolja. Korszerű legelőket, szükség esetén kora tavasszal is öntözni kell, amikor a levegő, a talaj és a víz hőmérséklete alkalmas erre. Kora tavasszal az alábbi hőmérsékleti értékek esetén öntözhetünk hátrány nélkül: levegő hőmérséklete: min. + 2 C° talaj hőmérséklete: 5 cm mélyen min. + 6 C° 10 cm mélyen min. + 8 C° 50 cm mélyen min. 4- 8,5 C° az öntözővíz hőmérséklete min. 4-7—9 C° A továbbiakban a szakaszok legeltetése után kell öntözni, esetleg két-három alkalommal. Természetesen ez nagymértékben az időjárástól függ. Amíg pl. 1957. évben 4—5 esetben, addig 1958 évben 6—8 esetben kellett öntözni. Egy-egy öntözés alkalmával 80—100 mrn/kh vizet kell kiadni. Amikor a szükséges víznormát, az öntözés időpontját, a sávok szélességét, hosszúságát megállapítottuk, meg keli határozni az adagolási időt és a sávra adagolandó vízsugár értékét a felületi öntözést tárgyaló fejezetben leírt módon. Gyakorlati tapasztalatok szerint 1 m széles sávra másodpercenként adagolandó víz- sugárértékek a következők: kötött réti talajon = 2—4 liter vályogtalajon = 4—6 liter lazább talajon = 5—8 liter Az egyenletes vízelosztás csak abban az esetben valósítható meg, ha mérni tudjuk a vizet. A vizet szivornyákkal mérhetjük. Az ideiglenes csatornákból a sávokra a vizet kis 18 Az öntözés kézikönyve 273