Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
takarónövénnyel is, ebben az esetben kh-anként dupla gabona sortávolságra 30—35 kg árpát vetünk el. Ezt azonban csak akkor érdemes tennünk, ha április 10-ig el tudjuk vetni, ellenkező esetben a tavaszi árpa nem ad megfelelő termést, illetve öntözés következtében a lisztharmat károsítja. A vörösherét vethetjük még len takarónövénnyel is, mivel öntözve a len kedvező termést ad, ugyanakkor a fényigényes növény számára is kedvező feltételeket tudunk teremteni. A vörösherét, ha takarónövénnyel vetjük, akkor aratás után — melyet kévekötő aratógéppel végzünk —, mivel a vöröshere zöldtömegével belenőtt az árpába, a takarónövényt lehetőleg minél hamarabb szállítsuk le a területről, hogy megkezdhessük az első öntözést. Az első öntözéssel való késlekedés a vöröshere ritkulását is eredményezheti. Öntözés A vöröshere több vizet igényel, mint a lucerna. Általában a nagy termések elérése érdekében mintegy 850—900 mm évi csapadékra van szüksége, tehát a helyi csapadékviszonyokat figyelembe véve, ezen mennyiség kiegészítését kell lehetővé tennünk, ami a veszteségeket is számítva, általában 350—400 mm csapadék pótlását jelenti. Fontos, hogy a szénát minél gyorsabban vigyük a ventillátoros szárítóra (amikor a nedvességi állapota 30—32%), és lehordás után azonnal kezdjük el az öntözést. A lucernával ellentétben itt nem szabad megvárnunk a sarjadás megindulását. A vöröshere annál gyorsabban növekszik és ad biztonságosabb termést, minél gyorsabban megkapja az öntözővizet a kaszálások után. Az öntözés néhány napos késése 8—10 napra visszavetheti fejlődését. Ugyanúgy öntözzük, mint a lucernát. Felületi módszerrel is és esőszerűen is öntözhetjük. Rizstelepeken a felületi öntözést terelősávok kihúzásával készítjük elő. Tereprendezett területen RS-09-es traktorra szerelt 1-es ekével húzzuk ki a terelősávokat. 10—15 m távolságra négyzetesen barázdákat húzunk, és ezeken a barázdákon vezetjük a vizet a táblára, illetve a felesleges vizet ezek segítségével csapoljuk le. Általában felületi öntözés esetén egy-egy alkalomra 100—120 mm öntözővíz kiadagolása szükséges. Szarvaskerep Öntözött rétjeinken, legelőinken gyakran megtalálható pillangós virágú növény. Ősgyepeinken a keskeny levelű szarvaskerep az elterjedt. Egymagában nagyon ritkán termesztjük, kivéve a magtermesztést. Legeredményesebben különböző keverékekben lehet termeszteni. Rizses vetésforgóinkban — ahol sekély termőrétegű szikes talajok vannak — a vöröshere, illetve a lucernás füveskeverékhez kh-anként 3,0—3,5 kg szarvaskerepet is keverjünk, mert ez hozzájárul a sűrű aljnövényzet kifejlődéséhez, azonkívül meglehetősen jól bírja a vízállásokat is, illetve nem pusztul ki olyan könnyen, mint az említett egyéb évelő pillangós virágú növényeink. A szarvaskerep úgyszólván minden talajon megterem. A talaj savanyúságát, illetve magas sótartalmát jól bírja. A legeltetést nagyon jól tűri, ezért öntözéses legelőkön van nagy jelentősége. Gyökérzete a talaj felső rétegéből hirtelen szívja fel a felesleges vízmeny- nyiséget. Nagy érdeme e növénynek, hogy nitrogénben gazdag gyökereivel hozzájárul az öntözött talajok termékenységének fokozásához, illetve annak fenntartásához. Fehérhere Öntözött gazdaságokban termesztése elterjedt. Egymagában ritkán termesztjük, leginkább csak magtermesztési célokra. Általában különböző pázsitfűfélékkel és pillangósokkal együtt termesztjük. Nagy jelentősége abban van, hogy az öntözést rendkívül meghálálja, és nagy termést ad, ha megfelelő tápanyagutánpótlásról gondoskodunk. Indás növény. Rendkívül gyorsan terjeszkedik a keverékben, és néhány évi használat után a keverékből úgyszólván kiszorítja a fűféléket. Rizses vetésforgóinkban gyakran vörösherével, szálkás 255
