Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
Tarka virágú lucerna (Medicago media Pers.). E lucernafaj mind a kék virágú, mind a sárga virágú lucernafaj tulajdonságait egyesíti magában. Gyengébb talajadottságok között, 2—3 kaszálásával lehet számolni. Nálunk termesztett fajtája az Óvári tarka virágú lucerna és a Kisvárdai lucerna. Több lucernafajt nem ismertetünk, mert az öntözéses termesztésben csak az említett fajok fajtái jöhetnek számításba. A lucerna vízigénye Értékmérő tulajdonságai között említettük, hogy szárazságtűrő növény. Szárazságtűrése összefügg nagy gyökérrendszerével. A talaj mélyebb rétegeibe hatoló gyökerei az alsóbb talajszintekből is felveszik a vizet, és így száraz időjárás esetén is a lucerna zöld és üde. A hirtelen beállott szárazságot azonban megsínyli, növekedése megáll, sőt a nagy szárazságban levelei alulról felfelé fokozatosan kezdenek leszáradni. Megfigyeléseink szerint a lucerna vízszükségletének jelentős részét főleg éjjel fedezi. Éjjel a gyökerek telítődnek vízzel és ez nappal a transzspirációs folyamat megindulásakor használódik fel. Annak ellenére, hogy szárazságtűrő, 1 kg szárazanyag előállításához 500—900 kg vizet igényel, természetesen ez függ a talaj tápanyag-ellátottságától is. Az öntözést azonban éppen nagy vízigénye miatt rendkívül meghálálja. Öntözés esetén gyökérzete nem hatol olyan mélyre, mint a száraztermesztésben. Az öntözött lucerna főgyökere jelentősen vékonyabb, az oldalgyökerei viszont vastagabbak, mint az öntözetlen lucernáé. Ez esetben tehát a szárazságtűrése és a nagy vízigénye nem zárja ki egymást, sőt nagy gyökérrendszerével teszi lehetővé a nagyobb vízmennyiség gyors felhasználását és nagy termés kialakulását. Gyökérzete a talaj mélyebb rétegeibe hatol, és gyakran az altalaj vízszintjét is eléri, ezáltal a lucerna a száraz időjárás ellenére is szépen fejlődik. Száraz esztendőkben azonban kisebb szénatermést ad, míg csapadékosabb időjárás esetén magasabb terméssel fizet. Irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy a lucerna igényes a talajvízszint elhelyezkedésére. Az esetben, ha a talajvízszint nem fekszik közelebb a talaj felszínéhez 80 cm-nél, a lucerna károsodás nélkül elviseli, sőt gazdag termést hoz. Károsodás legtöbbször akkor éri a lucernát, amikor a talajvíz szintje rendszeresen ingadozik. A talajvíz ingadozását a lucerna gyökérzete megsínyli. Gyakran elpusztul öntözéses termesztésben a lucerna annak ellenére, hogy a talajvíz szintje mintegy 2 m mélyen van. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy az elégtelen tereprendezés következtében a talaj felszínén úgynevezett „pangóvíz” keletkezik, mely levegőtlen viszonyokat teremt. Először a lucerna gyökerei pusztulnak el, és ez maga után vonja a növényzet teljes pusztulását. Tehát nem az ún. lábvíz a lucerna kipusztulásának elsődleges oka, hanem a helytelen öntözés következtében keletkezett „pangóvíz”. Hank adatai alapján a lucerna optimális talajlevegő és víz aránya 20 : 80. A pangóvíz hatására a rizoszférában levegőhiány lép fel, amely a növény pusztulásával jár. Halastavak partján például a lucerna gyönyörűen díszük. A tavakban a víz állandóan 40—50 cm mélyen van, a lucerna gyökérnyakától számítva. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg az öntözés céljaira kihúzott ún. ideiglenes csatorna partján szépen díszlő lucernáson, ahol a csatornában levő víz semmiféle károsodással nincs a lucerna növekedésére. Az első esetben ugyanis a talajvíz oxigénben szegény, a két utóbbi példában pedig oxigénben gazdag, mely nem tesz kárt a lucerna gyökérfejlődésében annak ellenére, hogy az állandó talajvízszint viszonylag közel van a lucerna gyökérnyakához. Öntözéses termesztés esetén a lucerna vízigényének kielégítése céljából évente mintegy 280—340 mm öntözővíz szükséges, mely egyik feltétele a nagy termések elérésének. 245
