Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
98. ábra. A másodvetésű növények tenyészidejének alakulása különböző növények után vetve céljából fővetésben a kukoricacsalamádét és napraforgócsalamádét szokás borsóval keverten termeszteni is. Tarlóvetésben ez általában nem vezet eredményre, mert a nyári forróságban a borsó nem fejlődik kielégítően még öntözéssel sem és a termés szárazanyagtartalmának csak néhány százalékát teszi ki a pillangós, ami a fehérjetartalomban lényeges különbséget nem jelent, ugyanakkor gyakran az össztermés csökkenését eredményezi. Míg a kukorica- és napraforgócsalamádét a gabona aratása után a lehető leghamarabb el kell vetni, addig a tavaszi repce vetésének legjobb időpontja július utolsó, augusztus első napjai. így a magágy előkészítésére több idő áll rendelkezésünkre. Erre szükség is van, mert a repce apró magja nagyobb igényeket támaszt a talajelőkészítés iránt, mint a kukorica és napraforgó. Ugyancsak el kell kerülni az erőteljes árvakelést is, mert az meggátolja a repce fejlődését, tehát ha nagy mértékű árvakelésre kell számítanunk, ajánlatos az előbbiekben ismertetett módon eljárni. A tavaszi repce —10 °C fagyot is elvisel, ezért ellentétben a kukoricával és napraforgóval, betakarításának végső időpontját nem határozzák meg az első fagyok, tehát nem kell betakarítanunk a termést október elején, hanem decemberig is használhatjuk zöldtakarmányozásra. A napraforgó- és kukoricacsalamádéból 150—180 q/kh, a- tavaszi repcéből pedig 130—150 q/kh termést takaríthatunk be. A várható repcetermés takarmányértéke mind keményítőérték, mind emészthető fehérje tartalomban és termésben jelentősen felülmúlja a két előzőt. Jelentőségét még növeli, hogy segítségével az állatállomány zöldtakarmányozása 1—•2 hónappal meghosszabbítható. A másodvetésű növények tenyészidejének alakulását a különböző kultúrák után a következő vázlat szemlélteti (98. ábra). Trágyázás A kettős termesztés jelentős tápanyagigényt támaszt a talajjal szemben. Mivel a főtermény a felvehető tápanyagoknak — különösen a nitrogénnek — nagy részét felhasználja, a talaj tápanyagszolgáltató képessége pedig nyáron csökken, elsősorban a nitrogén pótlására kell gondot fordítanunk. A nitrogén jelentőségét növeli az is, hogy a másodnövényeknek elsősorban a nagy zöldtömeget adó növényeket használjuk, amelyek termését, sőt fehérjetartalmát is kedvezően befolyásolja a bőséges nitrogénellátás. Ezért a másodvetés előtt a talajelőkészítéskor kát. holdanként 2—3 q 25 %-os pétisó kiszórása indokolt. Foszfor- és káliumműtrágyákat a másodvetésű növény alá általában nem szükséges adni. 240
