Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - VII. Az öntözés munkáinak szervezése
A szivattyú vízszállítóképességének kihasználása A szivattyú átlagos vízszállítása (Q) változásának hatása hasonló, mint az üzemidőkihasználásé. A teljesítmény arányosan változik a vízszállítással, a költség pedig növekvő arányban nő a vízszállítás csökkenésével. Hatása tehát végeredményben ugyanaz, mint amit az üzemidőkihasználás tárgyalásakor ismertettünk. Az átlagos vízszállítás %-ban kifejezett értékeinek a megoszlása a vizsgált 61 esetben a következő volt (az elérhető vízszállítás = 100%). 60% alatt volt az átlagos vízszállítás 6í—70% között volt az átlagos vízszállítás 71—80% között volt az átlagos vízszállítás 81—90% között volt az átlagos vízszállítás 90% felett volt az átlagos vízszállítás 8 esetben 14 esetben 13 esetben 11 esetben 15 esetben Általában megállapítható, hogy az átlagos vízszállítás értéke elmarad az elérhető értéktől. Ennek okai a következők: a szükségesnél kisebb üzemi nyomást, kevesebb szórófejet, ill. kisebb átmérőjű fúvókát alkalmaznak. Ezen okoknak sokszor reális alapja volt, pl. a motor nem képes nagyobb nyomásra (hajós öntözés), vagy nincs elegendő szórófej az üzemben. De sokszor a hozzá nem értésből adódnak a hibák. Az üzemeltetés gazdaságossága érdekében arra kell törekedni, hogy a tényleges vízszállítás (Q) minél jobban megközelítse az elérhető, ill. az adott berendezésre meghatározott értéket. Ehhez megfelelő üzemi nyomás, elegendő szórófej, ill. megfelelő fúvókaátmérő szükséges. Elvileg biztosítható, hogy a tényleges vízszállítás megegyezzen az adott berendezésre meghatározott értékkel, de a tapasztalatok alapján éves átlagban ezt nehéz elérni, ezért hosszabb időre (év) számítva reálisabb, ha 90%-os vízszállítással számolunk. Végül szólni kell az üzemidökihasználás és vízszállítás együttes hatásáról. E két tényező hatásának jellege azonos, ezért az együttes hatásukat szorzatuk századrésze adja. Pl. 70%-os üzemidőkihasználás és 70%-os vízszolgáltatás — ami jelenleg átlagos értéknek mondható — 49% kapacitás kihasználást eredményez. Ez azt jelenti, hogy a kiadható vízmennyiségnek csupán 49 %-át adják ki ténylegesen. Természetesen ennek az értéknek megfelelően alakul a teljesítmény és az egységnyi vízmennyiségre jutó ráfordítás is. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a példaként említettnél még rosszabb eredmények is vannak. Tóth Mihály vizsgálatai alapján közli, hogy 1960-ban az esőztető berendezésekkel kiöntözött vízmennyiség — a felhasznált üzemóra alapján kiadható vízmennyiséget 100%- nak véve — az alábbiak szerint alakult: 7 megyében 7 megyében 2 megyében 1 megyében 1 megyében 40% alatt 41—50% között 51—60% között 61-—70% között 71—80% között volt, ami azt mutatja, hogy az üzemelés megszervezése és a berendezések kapacitásának kihasználása terén bőven van javítani való. Az egyes berendezés-típusokkal végzett öntözés munkaszervezési sajátosságai Az esőztető berendezéseknek több típusa használatos a mezőgazdaságban. Az egyes típusok üzemeltetésének megszervezése rendszerint különböző, de minden esetben alapvető követelménye a szervezésnek, hogy — kihasználható legyen a berendezés kapacitása, — az öntözés minőségi előírásai betarthatók legyenek, — minél kisebb ráfordítással és kedvező munkatermeié kenységgel öntözzünk, és — csökkenjen a dolgozók fizikai megterhelése. 180
