Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - VII. Az öntözés munkáinak szervezése
egymás ütemét és idejét kölcsönösen befolyásolják. Pl. a szálas takarmányokat a kaszálás után meghatározott időn belül kell öntözni. Az öntözés üteme és teljesítménye azonban a berendezések műszaki jellemzői által meghatározott, ezért a betakarítás ütemének (esetleg módjának) is igazodnia kell az öntözéshez. Az öntözés egyre jobban a gépesítés, sőt az automatizálás irányába halad. A gépesítés és automatizálás tovább növeli a biztonságos üzem, a szoros munkaszervezési előírások jelentőségét. Munkaszervezet és díjazás Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mérete, valamint a termelés általános fejlődése természetszerűen maga után vonta, hogy a gazdaságokat szervezetileg tagolni kell. A szervezeti tagolás során három — önmagában is jelentős — egymásra épülő és összefüggő feladatot kell megoldani: ki kell alakítani a termelést, az irányítást és a munkaszervezetet. Öntöző gazdaságokban a szervezetek kialakításának néhány sajátos vonásával kell számolni. A teljesítményeket, az eszközök kihasználását és végső soron az öntözés eredményességét jelentősen befolyásolja az öntözésben dolgozók díjazása, az anyagi érdekeltség rendszere. Az öntözésben dolgozók érdekeltsége szintén sajátosan merül fel, ezért az egész gazdaság díjazása rendszerén belül e kérdéssel külön kell foglalkozni. Az öntöző gazdaságok termelési és vezetési szervezetének sajátosságai A termelési szervezet — vagyis a földnek, a többi termelőeszköznek és a munkaerőnek célszerű egységekbe való sorolása és ezen egységek működési kapcsolata — kialakítása nagyon sok tényezőtől függ. A fontosabb tényezők a következők: 1. a gazdaság nagysága és a terület tagoltsága, 2. a termelés iránya és a termelés szerkezete, 3. a termelési tényezők (talajadottság stb.) egyező vagy eltérő volta, 4. a termelés specializáltsága és koncentráltsága, főleg a gazdaságon belül. A vezetési szervezet szorosan kapcsolódik a termelési szervezethez, tulajdonképpen arra épül. A termelési szervezetnek leggyakrabban előforduló öt alaptípusát a vezetés és az öntözés kapcsolódásával együtt a következőkben ismertetjük. I. típusú termelési szervezetekről akkor beszélünk, amikor az egész gazdaságot egyetlen egységben kezelik, tehát a gazdaság végeredményben szervezetileg nem tagolt. Általában az 500 kh-nál kisebb területű és azonos termelési feltétellel rendelkező gazdaságban van ilyen termelési szervezet. Az ilyen termelési szervezet esetén az egyszerű központi vezetési rendszer érvényesül. A vezetési munka egy kézben tartott, a vezetőnek rendszerint csak intézkedési jogkör nélküli segítői vannak. Ebben a szervezetben az öntözés sem alkot külön egységet. Az öntözést a termelésben dolgozó törzsgárda végzi, az irányítást pedig a gazdaság vezetője látja el. A II. termelési szervezetre jellemző, hogy a gazdaság egészén belül változó számú alapegységet (növénytermelés, állattenyésztés, műhelyek stb.) alakítanak ki. Ezek a legegyszerűbb termelőegységek rendszerint egyben munkaszervezeti egységek (brigádok) is. Az ilyen termelési szervezet rendszerint alacsony gépesítési színvonal és 3000 kh alatti terület esetén alakul ki. A termelési szervezethez általában a lineárisan központi vezetési rendszer kapcsolódik. A vezető szakember a brigádvezetők segítségével irányít. Az öntözés rendszerint az egyik növénytermesztő (kertészeti) egységgel (vetésforgó területtel) esik egybe, ill. a növénytermesztő brigádhoz tartozik. A brigádon belül mindig 162
