Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben
cn mozgásban is van. Mindezeket a vízformákat a gravitációs, valamint a kapilláris erők hatására mozgó vizet a növényi gyökerek felveszik, tehát hasznosítani tudják. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy míg a kapilláris víz jóformán teljesen hasznosítható a növényi gyökérzet számára, a gravitációs víznek nagyobb része a repedésekben a talajvízbe jut, és gyakorlatilag elvész a gyökérzet számára mindazokban az esetekben, amikor a növényi gyökerek nem jutnak el a talajvíz zónájába. Egész más a helyzet abban az esetben, ha a talajokban levő finom pórusok átmérője rendkívül csekély, néha csak néhány mikron nagyságrendű. Ebben az esetben a víz vagy egyáltalán nem tudja ezekből a pórusokból kiszorítani a levegőt, így a pórusokba behatolni sem képes, vagy pedig amennyiben a pórusok olyan jellegűek, hogy vízzel mégis telíthetők, a víz olyan nagy erővel kötődik meg bennük, hogy ezt a növényi gyökerek nem tudják onnan elmozdítani. Ezekben az esetekben, még ha a talaj jelentős víztartalommal rendelkezik is, a növényzet életfeltételei még sincsenek meg. Hazánkban is gyakran előfordul ilyen eset alföldi agyagos talajainkon, de az ezekhez mechanikai összetétel tekintetében hasonlatos szikes talajokban is. Ezekben a talajokban a nehéz mechanikai összetétel azt is eredményezheti, hogy miután nagy a holtvíz-tartalmuk, aránylag igen kicsi az az intervallum, amikor a talaj annyi úgynevezett hasznos vízzel rendelkezik, hogy túltelítve sincs vízzel, vagyis levegő is van a gyökerek és talajmikrobák részére. Hogy e folyamatokat részleteiben is megismerhessük, szükséges, hogy megkülönböztessük a talajban a különböző erőkkel kötött vízformákat. Különböző erőkkel kötött vízformák a talajban A kötött víz a talajnedvesség azon része, melyet az adszorptív felületi erők vékony réteg alakjában rögzítenek a talajrészecskék felületén. Azoknak a vízrétegeknek a megkötődése a legerősebb, amelyek közvetlenül a talajrészecske felületével érintkeznek. A talajrészecske felületétől távolodva a következő vízrétegek mind kisebb erőkkel kötődnek meg. A talajrészecskék összes felülete és így a felületen működő erő nagysága is attól függ, hogy milyen a talajrészecskék szemcseösszetétele, mechanikai összetétele. Minél finomabb a talaj mechanikai összetétele, annál nagyobb a talajrészecskék összes felülete, ezáltal az összes megkötött víz mennyisége. így például agyagtalajon az erősen kötött víz százalékos meny- nyisége a homoktalajon mérhetőnek többszöröse. Szabad víz. A talajpórusokba behatoló víz a pórusokban működő hajszálcsöves (kapilláris) erővel tart egyensúlyt; ez a kapilláris erő annál nagyobb, minél szűkebb a kapilláris átmérője, éppen ezért ennek megfelelően, annál kisebb a víz mozgékonysága, minél kisebb a talajpórus kapilláris átmérője. A talaj legfinomabb, 1 mikronnál kisebb átmérőjű pórusaiban helyezkedik el a kapillárisán már nem mozgékony víz. Az ennél nagyobb átmérőjű pórusokban találjuk a kapillárisán kötött, mozgékony vizet. A talajrészecskék között levő durvább pórusokban a víz a nehézségi (gravitációs) erővel tart egyensúlyt, éppen ezért ezt a vízformát, mely igen mozgékony, gravitációs víznek nevezzük. A növény a talajban levő nedvességnek csak bizonyos részét képes felvenni, éppen ezért a növény szempontjából a talajban levő nedvességet alapvetően két csoportra oszthatjuk: 1. a növények által fel nem vehető víz (holtvíz — HV), 2. a növények által felvehető víz (diszponibilis víz — DV) Nem képes a növény felvenni azt a vizet, amely a talajrészecske felületéhez igen nagy erővel tapad, s a fenti osztályozás szerint az erősen és gyengén kötött víz csoportjába tartozik, továbbá az igen kis átmérőjű pórusokban levő, úgynevezett nem mozgékony kapilláris vizet. Holtvíz (HV). Azt a vízmennyiséget, amelyet a talaj olyan intenzíven megköt, hogy a növényi gyökerek azt felvenni nem képesek, holtvíznek nevezzük. Mennyisége minden talajra jellemző, és főként a talaj szerkezetétől és mechanikai összetételétől függ. 14
