Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben
Az utóbbi meghatározás szerint a holtvíz a növény számára már nem hozzáférhető, s amennyiben a talaj a holtvízértéken felül nedvességgel nem rendelkezik, beáll az úgynevezett fiziológiai kiszáradás, ami azt jelenti, hogy fizikailag ugyan a talajnak mérhető vízkészlete van, azonban ez a növények számára már nem hozzáférhető. Ez az érték az öntözés szempontjából igen fontos, és általában az adagolandó öntözővíz mennyiségének kiszámításakor az egyik kiinduló alapot képezi. Hazai vizsgálatok szerint megközelítőleg a talaj higroszkópos vízkészletének négyszeresével egyenlő. Meg kell jegyezni, hogy szikes talajok esetében az így számított értéknél még lényegesen nagyobb a holtvíz értéke. Természetes vízkapacitás ( VKlf.v) Ha a holtvíztartalomig kiszáradt talajt természetes viszonyok között nedvesítjük, pl. öntözéssel, a víz a felső rétegeket nedvesítve, fokozatosan halad lefelé a talajba. Azt a nedvességtartalmat, amelyet a talaj természetes viszonyok közt képes visszatartani, befogadni, nevezzük a talaj természetes vízkapacitásának. Ha a vízkapacitás értékét térfogategységre, pl. 100 ml térfogatú talajra adjuk meg, és térfogatszázalékban fejezzük ki, akkor közvetlenül megkapjuk a 10 cm-es talajréteg vízkapacitásig történő benedvesítésé- hez szükséges vízmennyiséget mm-ben. így pl. ha egy talaj természetes vízkapacitása 16 térfogatszázalék, az azt jelenti, hogy a talaj felső 10 cm-ének benedvesítéséhez 16 mm eső vagy öntözővíz szükséges. Ismerve a talaj holtvíztartalmát és természetes vízkapacitását, az adagolandó öntözővíz mennyisége kiszámítható. Pl. ha a talaj holtvíztartalma 8 térfogatszázalék, természetes vízkapacitása 24 térfogatszázalék és a talajt 30 cm-ig akarjuk átnedvesíteni, akkor a szükséges öntözővíz mennyiségét a következőképpen számítjuk ki: (24— 8)-3 = 48 mm. Tehát adott talajon ahhoz, hogy talaj felső rétegét — ha az holtvíztartalomig kiszáradt — vízkapacitásig telítsük, 48 mm öntözővíz adagolása szükséges. Természetesen itt nem vettük figyelembe a párolgásból, szivárgásból stb. adódó vízveszteségeket, amelyek az öntözővíznormát szükség szerint megemelik. Ha a talaj nincs holtvíztartalomig kiszáradva, minden esetben a pillanatnyilag meghatározott nedvességtartalom és természetes vízkapacitás közötti különbségnek megfelelő vízmennyiséget kell adagolni. Tehát, mint látjuk, a holtvíz mennyisége, a nedvességtartalom és a talaj természetes vízkapacitása az adagolandó öntözővíz mennyiségét alapvetően megszabják. Meg kell itt még jegyeznünk azt, hogy a talaj természetes vízkapaci1. ábra. Differenciál porozitás vizsgálatok eredménye 1 — a talaj szilárd fázisa; 2 — erősen megkötött víz; 3 — lazán megkötött víz; 4 — kapilláris porozitás; 5 — levegő 15
