Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
magassági biztonsággal, 4 m széles koronával, víz felől 1 : 3, mentett oldalon 1 : 1,5 rézsűkkel, ahol magasabb, a töltéskorona alatt 2 m-re 2 m széles koronájú padkával épült. Jelentősen magasították és erősítették a töltést az 1897, ill. 1899-es töltésszakadások után századunk első évtizedében, majd az 1954-es töltésszakadások nyomán az 50—60-as években. Előbbi esetben az 1899-es NV-hez 1 m-es magassági biztonságot, a 37 km feletti szakaszon a korábbiakhoz hasonlóan 4 m-es koronát, 1 : 3-as vízfelőli, 1 : 1,5 mentett oldali rézsűt, a magasabb töltéseknél padkát, a 37 km alatt 4,0 m-s koronát, 1 : 3—1 : 3-s rézsűt építettek ki. A Mosoni-Duna mentén Kunszigetig 4,0 m-es fölötte 3,0 m-s koronaszélességgel, mentett oldalon 1 : 4, víz felől 1 : 2-s rézsűvel épült a töltés. Az 1954-es árvízkatasztrófát követően az 1954-es számított árvízszint figyelembevételével a 37,4 km feletti szakaszon 1,0 m-es, a 24 km alatti szakaszon 0,8 m-es (a közbeeső szakaszon 1,0—0,8 m-es) magassági biztonságot építettek ki 4 m-es koronával, víz felől árvízszint felett a meglevő rézsűhöz csatlakozó 1 :2-es, mentett oldalon 1 : 2-es rézsűhöz árvízszint alatt 1 m-re 4 m-es koronájú 1 : 4-es rézsűjű padkát építettek ki. Ez alkalommal azonban nemcsak a töltést magasították és erősítették, hanem az erősen vízáteresztő altalajból származó veszélyek kiküszöbölésére a védvonalat kritikusabb helyein az adottságoknak megfelelően ellennyomó medencékkel, külső-belső szigetelő vagy szűrőpaplanokkal erősítették. A védelmi rendszer szerves részét képező rajkai szorítóművet a 10-es évek végén zsilippel zárták le, melyet a 60-as években szorítózsilippel erősítettek meg. A Duna menti védvonal teljes biztonságra való kiépítése a 0—24 tkm között 1,2, a 38 tkm fölött általában 1,5 m-es magassági biztonsággal, a talajtörés veszélyét elhárító művek kiépítésével a 60-as években kezdődött. Nagyobb részét már az 1965-ös árvíz tapasztalatai alapján végezték és 1977. év végére be is fejezték. A töltéserősítés 1,20—1,50 m-es (a Rajkai-zsilip alatti 1,3 km-es szakaszon 1,0 m-es) magassági biztonsággal, általában 5 m-es koronával, a vízfelőli rézsű megbontása nélkül készült. Az erősítés a mértékadó árvízszint alatt — a korona és a mentett oldali rézsűk, illetőleg, ahol padka volt, a padka gyökerekkel átszőtt humuszrétegének eltávolítása után a régi töltéshez támaszkodó 1 : 4-es rézsűjű kavics háttöltéssel épült A mértékadó árvízszint felett a sapka kötött anyagból, víz felől a régi rézsűt folytatva 1 : 3-as hajlással, mentett oldalon 1 : 4-essel készült. Az ellennyomó medence gátjai 2,0 m-es koronával, 1 : 2—1 : 2-es rézsűkkel kötött anyagból készültek, a töltéssel párhuzamos szakaszuk attól 30 m-es távolságra. A mentett oldali terepfeltöltés (paplan) anyaga a töltéserősítés mentett oldali rézsűjéhez támaszkodó kavics. Felszínének lejtése 1 : 100. Az anyaggödrök feltöltése a rézsűhöz támaszkodó, a terepszintnek megfelelően változó magassággal induló 4 m-es koronájú padkával készült. Rézsűje 1 : 10, a terep környékén 1 : 100. A feltöltés anyaga kavics. Az előterek rendezése a rézsűhöz változó magassággal csatlakozó 4 m-es koronájú padkával történt, melynek rézsűje 1 : 10—1 : 7. A padka anyaga kavics. 69
