Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

D) Víziutak - III. Kikötők

III. KIKÖTŐK

Széli Imre

1. A kikötők szerepe, kialakulása

A vízi szállításnak a következő előfeltételei vannak:

— a viszonylatnak megfelelő áru,

— a hajózásra alkalmas víziút,

— a be és kirakásra alkalmas rakodó vagy kikötő,

— megfelelő hajótér és vonóerő.

A hajózás csak olyan viszonylatokban tudja szállítási feladatait teljesíteni, ahol hajózásra alkalmas a víziút, annak egyes pontjain a be- illetve kirakásra alkalmas kikötők Vagy rakodók vannak.

A felszabadulás előtt, méginkább a XIX. században a jelenlegitől lényegesen eltérő volt hazánk közlekedésének technikai és ezzel összefüggő földrajzi helyzete. A szállítási ágak közötti forgalom megosztás arányánál a víziszállítás részaránya jelentősen nagyobb volt a jelenleginél. Ez érthető, hiszen a vasúti hálózat, vontatópark nem volt kielégítő, a közúti forgalom pedig a szekérfuvarozás korát élte. Egyszersmind ez világosan rámutat a gazdasági élet törvényszerűségére: az a szállítási mód fejlődik, annak van nagyobb forgalma, ami többet nyújt, jobb szolgáltatást ad az áruszállítás részére. Ezért van jelentősége a népgazdaság érdekének megfelelő közlekedés koncepciónak, az egyes szállítási ágak fejlesztésének, a közöttük való egységes forgalommegosztásnak.

A magyar folyami kikötők, rakodók funkciójuk szerint két csoportba tartoznak:

— kereskedelmi kikötők,

— személyhajó kikötők.

A kiépített kereskedelmi vagy másnéven áruforgalmi kikötőkhöz tartoznak az ún. rakodók, ahol esetenként vagy rendszeresen történik kisebb- nagyobb menyiségű áru kézi, vagy gépi rakodása. Az árurakodást végző kereskedelmi kikötőket az üzemeltető szerint két csoportba osztjuk:

— közforgalmi kikötők, bármely szállíttató fél áruinak rakodására,

— üzemi kikötők, egy-egy üzem kezelésében, csak az üzem áruinak rakodására.

677