Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
A kritikus szelvény alatt, tehát a t>T esetekben a Qm ellapuló tető- zési értékre vonatkozóan szintén aránypár írható fel: Ebben az egyenletben a T/r; viszonyszámot az s*f/sj viszony számmal helyettesíthetjük, így a tetőző vízhozamok úthossz szerinti változásának egyenletét kapjuk: Egyazon árhullámon belül a Qe-Skr szorzat állandó, így kimondhatjuk, hogy a vízfolyás kritikus szelvénye alatt a tetőző vízhozamok a kiindulási szelvénytől mért távolság növekedésével fordított arány szerint csökkennek. Egyenleteinkből azt is írhatnánk, hogy QmfTi = Qc-T — const,, sőt mivel az árhullám kezdő időpontja toi is rrvel arányosan változik, a f,„; = = Qmi ■ t,ni = const, öszefüggés, amelyről megállapíthatjuk, hogy azonos alakú, mint a hőtan Wien-féle eltolódást törvénye. A kvantumelméleti analógia mellett tehát további hőelméleti analógiák is vannak az árhullámelméletben. Kidolgozott számításaink nehézségekkel kerülnek szembe, ha a meder nem prizmatikus és a levonulási időértékek az úthosszái nem pontosan egyenes arányosság szerint változnak. Emiatt célszerű, ha a tetőző vízhozamokat olyan összefüggéssel is kifejezzük, amelyben az s úthossz nincsen benne. A (24) egyenlet aránypárját átalakítva, az A—9. ábrán látható jelölés szerint kapjuk, a r > T esetekre vonatkozó érvénnyel, hogy Qmi = T-m, ahol m a lineáris áradó ág hajlásszögének tangense. Amennyiben az árhullám nem pontosan lineáris, úgy az áradó ág átlagos iránytangense. Ez az iránytangensérték vízhozamidő-dimenziójú mennyiség [célszerű mérték- egysége: m:i/s • nap] és az áradás hevességét (intenzitását) mutatja. Legutolsó összefüggésünk használat szempontjából a leglényegesebb összefüggés, úgy, hogy azt most már végleges alakjában Qa feltüntetésével írjuk fel. Erre az egyenletre hivatkoztunk, amikor jelen árhullámelmélet eredményeit az előzőkben már hasznosítottuk. (6—7. egyenlet). Összefüggésünkből következik, hogy a) Az árhullámok ellapulásának mértékét áradó ági elnyúlásuk mértéke befolyásolja. A lineáris árhullám pontosan olyan mértékben lapul el, mint amilyen mértékben elnyúlik. b) A vízfolyás bármely szelvényében ismert tetőző vízhozam és iránv- tangens esetén az árhullám időkvantuma megállapítható. Kezdeti vízhozam esetén ehhez a megállapításhoz vagy a kezdeti vízhozam ismert értéke szükséges, vagy legalább két szelvényben ismert tetőző vízhozam és irány- tangens-érték. T Q,„i v, Qe (24) (25) Qmi Qo — T-m (26) 57
