Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
Igényesebb környezetben, belsőségekben haladó folyó partvédőművét kőburkolatként képezik ki. Az ékelt vagy betonba rakott terméskő burkolat igen tetszetős, tartós védelmet ad a településen keresztül haladó folyó- nak. A lábazati kőhányás itt is azonos a kőterítésnél alkalmazott megoldással. Nagyobb vízjáték esetén a kisvíz felett 2,0 m-es koronával egy 2—3,0 m széles padkát lehet kiképezni és erre támaszkodik a lenyesett rézsűre rakott burkolat. Az egyes kövek rögzítése, ékeléssel vagy betonkötéssel történhet. A szárazon ékelt terméskő burkolat előnye, hogy károsodás nélkül folyamatosan követi az alatta levő rézsű esetleges mozgását. A betonba rakott burkolat ezzel szemben merev és a rézsűnek csak nagyobb, rejtett elváltozása után követi azt és így mind műszakilag, mind esztétikailag nagyfokú károsodás történhet, amelyet nehéz helyreállítani. Abban az esetben, ha a szabályozási vonal a vízben halad, a tényleges parttól olyan távolságra, hogy a csatlakozás a háttöltéssel nem oldható meg és a víz sodorvonalát meghatározott helyen és irányban kívánjuk tartani, vezetőművet kell építeni. A vezetőmű épülhet rőzséből, terméskőből, kőszekrényből, rőzsefonatos jászolgátból, dróthálós szerkezetekből vagy lehet vegyes mű is. A vezetőmű és a part közötti területet bekötő művekkel (bekötőgát) osztják részekre, hogy a feliszapolódást elősegítsék. A bekötőművek másik célja az, hogy ne alakuljon ki a vezetőmű mögött a sodorvonallal párhuzamos áramlás, amely tovább rontja a partot és csökkenti a főmeder vízhozamát. A vízfolyások homorú oldalára, ha az elsodró erő nem túl nagy, nehéz rőzseműveket is építhetünk. Ezek lehetnek rakott rőzsemű vagy szelvényes mű. A különböző célok és igénybevételek szerint a szelvény rézsűi változhatnak. Vezetőmű esetén a szelvény szimmetrikus is lehet. Ha mederelzárásnak építjük a rőzseművet, a főmeder oldalán 1:1,5 hajlású a szelvény, a mellékág oldalán 1:2 az esése. Jelentős munkával járó rőzsehengerek és rőzsekolbászok készítését lehet megtakarítani, ha a lábazati kőszórásra vagy a mű alatti medervédő kőterítésre kévékből rakott rőzseműveket építünk. Természetesen ezt a szelvényt is kőtörmelékkel nehezítjük és szilárdítjuk. Ilyen típusú művek a Tiszán, Dráván, Rábán és a Körösökön fordulnak elő legnagyobb számban. Régebben a Dunán is készültek ilyen művek kisebb igénybevételnek kitett helyeken, elsősorban mellékágak elzárásánál. A nagyobb vízsebességű folyókon minden esetben terméskőből készítik a vezetőműveket. A magyar Felső-Dunán a középvíz-szabályozás keretében párhuzamműveket építettek. Ezek lényegében a folyó mindkét oldalán egymással párhuzamosan elhelyezett vezetőművekből, partvédőművekből és meder- elzárásokból álltak. A mederelzárások szintén készülhetnek terméskőből. Ebben az esetben a főág felőli rézsű meredekebb, és a mellékág felől kell erőteljesebben megtámasztani. A mederfenékvédő kőszórásnak itt már az átbukó víz ellen is védeni kell a feneket. Ezért a mellékág oldalán a 30—50 cm vastag kőszórás szélessége 15—30 m-t is elérheti. A vezetőművek, mint a kőművek közül szinte valamennyi készülhetnek műkőből is. A műkő minőségi hiányosságai miatt azonban elsősorban csak a művek kisvízszint alatti részét célszerű 425
