Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
ebből építeni, hogy így a fagy veszélyt elkerüljük. A művek uszadékoknak és jégnek kitett felületét feltétlenül rendezett terméskő burkolattal kell ellátni. Igen takarékos és tartós megoldást adnak a dróthálós szerkezetek. A hasáb vagy henger formájú fémkosarakat — ketreceket — bányaszeméttel, forgácskővel, helyi durvaszemű hordalékkal vagy az építőipari kavicstermelés során a maximális szemleválasztás melléktermékeként megmaradó frakcióval lehet megtölteni és vízi járművel a beépítés helyére szállítani, majd ott elhelyezni. Tekintve, hogy 1—2 m2-es egységekről van szó, megfelelő gépesítéssel rendkívül gyors építést tesz lehetővé ez a technológia. Kb. 1,0 m-nél nem mélyebb vízben a dróthálóból készült ketrecek helyszínen tölthetők és alakíthatók ki szabályozási művekké. A vezetőműveket a kővel való takarékosság miatt gyakran építették vegyes anyagú szelvénnyel. A vegyes anyagú műveknél a rőzse és terméskő kombinációja a leggyakoribb. Általában akkor építenek vegyes szelvényű műveket, ha azok mérete igen nagy és a költségesebb építőanyaggal érdemes takarékoskodni. A sarkantyúk a keresztirányú művek jellegzetes típusai. Rendeltetése, hogy a kisvízhozamokat a középvízi medren belül egységes, ún. kisvízi mederbe szorítsa, és a középzátonyok kialakulását megakadályozza, a domború parti zátonyok képződését elősegítse, a zátonyt a parthoz kösse. Ezek az ún. terelősarkantyúk, mert elhelyezésükkel a vizet a sodorvonal irányába terelik. A sarkantyúk másik fajtája az ún. fenéksarkantyú, amelynek alkalmazására mind a homorú, mind a domború oldalon akkor kerülhet sor, ha a mederben egyes helyeken nem kívánatos vízmélységek alakulnak ki és céljuk a további mélyülések megakadályozása, illetve a mélyedések fel töltése. A terelősarkantyúkat a legváltozatosabb keresztmetszetekkel és anyagokból lehet megépíteni. Kisebb folyóinkon és a Tiszán általános volt a rozséból készült sarkantyú. Az egymástól megfelelő távolságra elhelyezett sarkantyúk elősegítik a köztük levő tér feltöltődését. Tulajdonképpen ennek befejeződéséig kell működniük. Ezért a művek fenntartására mindig gondolni kell. Rőzsemű- vekben különösen a zajló és torlódva levonuló jég okozhat gyors helyreállítást igénylő kárt. Terméskőben gazdagabb vidéken vagy ahol az igénybevételek ezt indokolják, a sarkantyút terméskőből építik. Ez a homogén szerkezetű, rugalmas és ugyanakkor szilárd mű elégíti ki a legjobban a folyószabályozás követelményeit. Keresztszelvénye trapéz. A mederfenék védelme céljára itt is kőszórást kell alkalmazni. Az építés közbeni kimosások elkerülése érdekében a kőterítést a mű teljes területén előre el kell készíteni. A sarkantyú után keletkező feltöltődési ki lehet használni úgy, hogy az első sarkantyú bizonyos ideig történő működése után készítik csak el a következőt. így a feltöltődött mederrészre kisebb testű művet kell építeni. Más módszer szerint csak minden második sarkantyút építik ki az első ütemben és így is bizonyos anyaghányadot takarítanak meg. A terméskővel való takarékoskodás céljából a sarkantyút vegyes anyagból is szokták készíteni. 426
