Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

értelmezésére a kialakult árhullám milyen mértékben ad módot. Célszerű az árhullámot lefelé haladása folyamán figyelni, a régebbi árhullámok hasonló adatait készenlétben tartani, szükség esetén felhasználni, és új vonatkoztatási szelvények segítségével az előrejelezhető vízhozammértékeket folyamatosan javítani. A vízhozamról vízállásra csupán vízhozamgörbe használatával térhetünk át. Ennek hátrányairól már megemlékeztünk.

Abba a hibába sem szabad esnünk, hogy egy-két jellegadat időközbeni váratlan megváltozásából — főként, ha ez a változás az árhullám csökkenésének irányába mutat — nagyon hamar derülátó következtetéseket vonjunk le az árhullám ellapulására nézve. Utóbb tévesnek bizonyult információk, egy-egy nyárigát-öblözet hirtelen elárasztása, stb. könnyen az árhullám valóságosnál nagyobb ellapulásának indokolatlan hitét keltheti.

Az elmondottakra az alábbiakban példát mutatunk be. Az 1954. évi nyári dunai árvíz vízhozamidő-görbéit az A—1. ábrán mutatjuk be. Az A—2. ábra szerint meghatározható, hogy Q0 — 4500 m3/s, T = 7,6 nap. Az árhullám mért jellegadatai:

Rajka, 1. szelvény, 1849 fkm: — 10 200 m3/s, m( = 750 m3/s-nap,

Budapest, 2. szelvény, 1646,5 fkm: Q> = 7900 m3/s, m-> = 470 m3/s-nap.

Ezekből Mohács szelvényére (1446,8 fkm) az előző egyenletek szerint, minthogy xv = 1849 — 1446,8 = 402,2 km, x2 = 1646,5 — 1446,8 = 199,7 km,

_ . 5700-3400-202,5

Q„j = 4500 -j-----------------------------------------= 6940 m3/s.

5700-402,2 — 3400-199,7

A tényleges tetőzés Mohácson 6900 m3/s volt. A számítással való egyezést az is magyarázza, hogy az 1. és 2. szelvény távolsága elég nagy volt, az árhullám közel állott az ideálishoz, és nem kevésbé az is, hogy a számítás utólag, az árvíz után, tehát megfelelően ellenőrzött adatok alapján készült. Tényleges előrejelzés során lényegesen nehezebb helyzetben vagyunk a szelvények kiválasztására és az árhullám típusának felismerése terén.

Az eddigiekben nem szóltunk külön a tetözési időpontok előrejelzéséről. A segédletek általában nemcsak a mércekapcsolatokat, hanem a levonulási időre vonatkozó tudnivalókat is tartalmazzák. Ettől függetlenül célszerű, ha a fő folyó és a mellékfolyók egymásra hatását a gráf-elmélet kritikus utakra vonatkozó módszerével is elemezzük.

Főleg az 1970. év tiszai tapasztalatai mutatták meg, hogy az árvízi előrejelzéseink megbízhatóságát bármely szemlélet és módszer követése, valamint az információk rendszerének nemzetközi szintű továbbfejlesztése mellett is csak akkor javíthatjuk, ha a vízrendszer mellékfolyóinak egymásra hatási lehetőségeit is mindenkor figyelembe vesszük.

A determinisztikus mércekapcsolati elvnek csak a mellékfolyók által nem befolyásolt rövid szakaszokon lehet elsődleges jelentősége, egyébként azonban a vízgyűjtő egész rendszerét egybefogóan tanulmányoznunk kell, és ennek alapján bizonyos veszélyhelyzeteket akár modellalkotással is elő kell tudnunk állítani. Ehhez a célhoz a fő- és mellékfolyókon kialakuló árhullámcsúcsok találkozási feltételeinek vizsgálata juttathat el.

41