Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
szókra jellemző szel vény típusokat úgy, hogy inflexiós szelvényeknél a középvonalra szimmetrikusan, tetőponti szelvényeknél a legnagyobb mélységek vonalára kerüljenek felrakásra a szelvények úgy, hogy a homorú part mindig azonos oldalra legyen forgatva. Az így felrakott nagy gyakoriságú szelvények alapján meghatározhatók a részszakaszokra jellemző általános inflexiós és tetőponti szelvények. Az ismertetett eljárás alapján meghatározott szelvényekre támaszkodva juthatunk a szelvényeket leíró egyenletek paramétereihez. Következő lépés a méretezési vízhozam, az érdesség és az esés figyelembevételével a méretezési vízhozamhoz tartozó szelvények meghatározása. A Qm — vF folytonosság egyenletből kiindulva a v helyébe a Chezy- képletet, annak c tényezője helyébe a Manning—Strickler—Lindquist képlet helyettesítve a Q = kF R2/>3 í'á összefüggést alapul véve határozhatók meg a méretezési vízhozamhoz tartozó szelvények. Az előző képletet átrendezve Q kifejezés adódik, ahol a Q k I a részszakaszokhoz tartozó vízhozam, érdesség és esés értékét jelenti, az F B egyenletei pedig ismertek és ezek hányadosaként meghatározható az R is. Olyan méretű szelvények meghatározásáról van tehát szó, melyek F RJ ■> szorzata az adott alaki paraméter mellett az ismert Q/k-F12 értéket adja. Ezek a szelvények a részszakaszok bármely tervezett inflexiós és tetőpont! szelvényeire érvényesek. A keresztszelvények méretezése után el kell készíteni a mintakeresztszelvények rajzát és be kell illeszteni a tervezett új vonalozásba, ahol ezek alapján adódik a szabályozási vonal. Természetesen ezt a munkát megelőzi a vonalozás tervezése. A folyó vonalozásának helyszínrajzi tervezése során először el kell készíteni a szabályozandó folyószakasz M = 10 000 vagy M = 25 000 méretarányú helyszínrajzán —< a folyó méreteitől függően — a középvízi szabályozási vonalnak a szerkesztését. Első lépésként — az előzőekben ismertetett morfológiai vizsgálatokat figyelembe véve — az inflexiók és tetőpontok kiosztását kell elvégezni a folyó ritmusának megfelelően. Az inflexiók és tetőpontok kijelölése után kerül sor a szabályozási vonal vagy a sodorvonal meghatározására. Általános tervben elégséges, ha minden kanyart csak egyetlen körívből álló homorú partjával és kisebb sugarú körből álló domború partjával jellemzünk. E két körív középpontja azonos, s a domború partot ábrázoló körvonal sugara a folyó szélességével kisebb. A homorú part szabályozási vonalát ábrázoló körív sugarát R-rel, a domború part szabályozási vonalát ábrázoló körív sugarát (R—b)-vel jelöljük. A kanyar két vége a két inflexiónál van. A kanyarulaton kívül az inflexiós szelvényen túl a szomszédos kanyar ellenkező értelmű görbülete kezdődik. 412
