Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
Általános tervbe az inflexió tájékán semmi esetre sem iktassunk be egyenes szakaszt. Igaz, hogy egy fél, sőt talán egy egész mederszélességnek megfelelő hosszúságú egyenes partvonal az inflexiók tájékán megengedhető, ez a meder alakulására káros hatással nincs, mégis, legjobb ha ezeket elhagyjuk, mivel előnyük sincs. A részletes tervezés során, amikor az egyes szabályozási műveket is megtervezzük, a kanyarulatokat ábrázoló körvonalakat a fejlettségi foknak megfelelően változó görbületű ívekkel helyettesítjük. Az eddigiek alapján már meghatározhatjuk, mekkora sugarú körívből állíthatjuk össze a kanyarulatok homorú partjait. Nyilvánvaló, hogy a folyó homorú partjait ábrázoló körvonal sugara a folyó szélességénél kisebb nem lehet. Ha a homorú partot ábrázoló körvonal sugarát a szabályozási szélesség kétszeresére választjuk, a kanyar központi szögének legalább a — 120° nagyságúnak kell lennie, különben a kanyar nem volna fejlett és nem biztosítaná a meder állandóságát. Ha a kanyar központi szöge a nagyobb mint 120°, a meder talán állandósulna és a szabályozás így is végrehajtható lenne, de a sodorvonal esése lényegesen kisebb lenne, mint a völgyé. Ennek bizonyítására gondoljuk meg, hogy a B. 29. ábrán berajzolt egyenes vonal, mely homorú part két végpontját köti össze, 2bV3 hosszúságú. A homorú partot ábrázoló körív hossza pedig Ez a távolság nagyjából megegyezik a sodorvonal hosszával. így tehát a sodorvonal esése arányban lesz kisebb a folyóvölgy rendelkezésre álló esésénél. Ilyen kis sugarú kanyart tehát nem célszerű tervezni. Ha azt akarjuk, hogy a folyó kanyargásból eredő esésvesztesége túlságosan nagy ne legyen, a homorú partot ábrázoló körvonal sugarát legalábbis 4 B—29. ábra Fejlett kanyar R = 2b esetén 413
