Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

Belgrand kezdeti eredményeit a szintén francia Allard fejlesztette tovább. Ö már képletszerű összefüggést ad a független változóul választott felsőbb vízmércék vízállásai és az előrejelzés szempontjából fontos alsó vízmérce vízállásai között. Különböző kísérleteket tett arra, hogy az előzetes mederteltség hatását és a különböző vízmércék egymástól eltérő súlyú hatását figyelembe vegye. Allard képletei lineárisak, de továbbfejlesztett alakjukban (Mazoyer) bonyolultabb függvényeket is használtak. Lényegében Korbély is a fenti elvek alapján szerkesztett előrejelzési segédleteket. Korbély azonban tudta, hogy a különböző árvíztípusokat kategorizálni kell ahhoz, hogy segédletei kellő pontossággal használhatók legyenek. Korbély a Tisza-völgy árvizeinek volt szakértője, és munkássága a Tisza árvizeivel kapcsolatos. Érdemes röviden módszerét összefoglalni.

Korbély a tiszai áradásokat három kategóriába sorolta:

Az első kategóriába sorolta a magányos, ellapuló árhullámokat. Ezeknél a Tisza áradása Vásárosnaménynál megközelítette a legnagyobb vizek szintjét is, de a Tisza további medre üres volt, a Bodrog, Sajó, Körös és Maros áradásai a közepesen alul maradtak.

Második kategóriába sorolta a Tisza, Szamos, Bodrog, Körös és Maros olyan erős árhullámait, amelyek a hegy- és dombvidékről egyszerre indulnak el és a torkolatnál teljes erősségükben találkoznak. Ezeknek az áradásoknak az ismertető jelük, hogy a tetőzés a Tiszán Tokajnál, a Körösön Gyoménál és a Maroson Perjámosnál kb. egyidejűleg következik be.

A harmadik kategóriába sorolta azokat az árhullámokat, amelyeknél a főfolyó és a mellékfolyók áradásai egymást utolérve és egymással összeolvadva az alsó szakaszon összegeződtek.

Korbély nagy érdeme volt, hogy a különböző árvíztípusoknál nyert — általában lineáris — összefüggést úgy állapította meg, hogy a szórást mutató tényadatok sorát fáradságos számítási módszerrel, a legkisebb négyzetek módszerével egyenlítette ki. Mint megállapította: a geometriai és fizikai feladatoknál általában ismerjük a törvényt, amely a független változókat és a függvényt összekapcsolja. Magukat a független változókat a legtöbb esetben meg lehet mérni és csupán az a törekvésünk, hogy a független változóknak lehetőleg pontos, az észlelési és mérési hibáktól mentesített, legvalószínűbb értékeit meghatározzuk. Az árvízi előrejelzés esetében azonban megfordított feladattal van dolgunk. Itt a független változókat: a főfolyók és mellékfolyók vízállásait ismerjük, de azt nem tudjuk, hogy az egyes folyók áradásai milyen mértékben járultak hozzá az eredmény, azaz a keresett alsó vízállás kialakulásához. Keresnünk kell tehát azokat az arányszámokat, amelyekkel a főfolyó és mellékfolyók vízállásait megszorozva, kisebb-nagyobb pontossággal megkapjuk az eredményt. Árhullámvizsgálatoknál tehát a jelenségekből következtetünk az okokra. Az okozati viszony meghatározása mindig érdekes, de ritkán könnyű feladat.

Korbély, számításai előtt feltette, hogy az egyes vízállások között az összefüggés lineáris. Ezt ő szigorúan csiak az egy kategóriába tartozó árhullámok esetére fogadta el. Az általa keresett együtthatók meghatározására többismeretlenes, lineáris egyenletrendszert írt fel és oldott meg, a tényleges árhullámoknál gyűjtött adatok elemzése alapján. Mindezekből képletszerű összefüggést hozott le a vásárosnaményi nagyvíz meghatározásá32