Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

ra, a Tisza záhonyi tetőző vízállásaira, a Tisza tokaji nagy vízállásaira, a ti­szafüredi tetőző vízállásra, a szolnoki tetőző vízállásra, a csongrádi tetőző vízállásra, végül a szegedi tetőző vízállásra. Tanulságos a tokaji és a sze­gedi vízállás-meghatározás. Tokajnál a vízszínváltozások hatását is figye­lembe veszi az egyik változatban, Szegednél pedig a vízszintváltozások ha­tásán kívül külön foglalkozik az ellapuló és a növekedő árhullám esetével. Képletei még ma is tanulságosak, csak az a kár, hogy ma, a számítógépek korában még nem akadt senki, aki a Korbély halála óta, tehát 1939-től nap­jainkig, tehát 1976-ig terjedő időszak tiszai árvizeit feldolgozta volna, és ezekkel az új adatokkal Korbély képleteit korszerűsítette volna. Az is igaz, hogy a képletszerű összefüggéseket mindig egy olyan új áradás dönti meg, amely méreteinél fogva a későbbi jövőre mértékadóvá válik. Korbély nagy érdeme a legkisebb négyzetek módszerével való kiegyen­lítés, de az ő korában meglevő számítási nehézségek miatt ő még a statisz­tikai szórások kiszámításának nagy jelentőségét aligha ismerhette fel. Ez­zel is adósa még a tudomány a gyakorlatnak. Ha ugyanis az előrejelzés kép­leteivel nemcsak a vízállásokat tudjuk kiszámítani, hanem azt is tudjuk, hogy képleteink alkalmazása milyen hibalehetőségeket rejt magában, árví­zi előrejelzéseinket a valósághoz lényegesen közelítettebben tehetjük meg. Az árvízvédekezés számára ugyanis végső soron közömbös, hogy egy előre­jelzés azért bizonyul helytelennek, mert az erre vonatkozó segédletek hiá­nyosak, vagy azért, mert a segédletek jók ugyan, de a figyelembe vett alap­adatok mennyisége és természete változott meg időközben. Az árvízvéde­kező mérnök rendszerint tisztában van a lehető bizonytalanságokkal és ő maga rendszerint józan megfontolásokkal felülbírálja a központi előrejel­zéseket. Ha azonban a bizonytalanságok számszerű mértékére is konkrétan felhívták a figyelmét, a változásokat okozó tényezők ismeretében azok ala­kulását nyomon követheti és a bizonytalanságok hatását felmérheti. A bi­zonytalanságokra vonatkozó információk mellett az árvízvédekezés straté­giája is rugalmasan alakítható és szükség esetén módosítható a kialakult helyzetnek megfelelően. Árvizek idején régen a Vízrajzi Osztály, később a Vízrajzi Intézet, majd ma ezek jogutódja, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet készít előrejelzéseket. A VITUKI által alkalmazott előrejelzési módszerek segédletek alkalmazásán alapulnak, amely segédletek Korbély módszeré­hez képest lényegesen egyszerűsítettek, de megvan az az előnyük is, hogy a legújabb idők árvizeit is tartalmazzák. A VITUKI, előrejelzéseinek alapelveiben megállapítja, hogy az előre­jelzések kidolgozása során döntő szempont az előrejelzés időelőnyének nö­velése. A legnagyobb időelőnyt a csapadékból történő előrejelzés biztosít­ja. A vízgyűjtő felszínére hulló csapadék azonban igen bonyolult úton jut el a mederhálózatba, a lefolyás mennyiségét pedig igen sok tényező befo­lyásolja. Ezért, bár a kutatók igen sokat foglalkoztak mind pontosabb mód­szerek kidolgozásával, az elért pontosság — figyelembe véve az árvízvéde­lem igen magas követelményeit e téren — csupán azt teszi lehetővé, hogy e módszereket tájékoztató jellegű értékek meghatározására használják fel. A vízállás-előrejelzés talán legjobban elterjedt módszere az összetar­tozó vízállások, ill. az összetartozó tetőzések módszere. Mivel a kapcsolat 3 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom