Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - III. Magyarország árvízvédelmi rendszerének fejlesztése

Ezért kívánatos a töltés kiépítési magasságát a mértékadó árvízszintnél egy bizonyos biztonsági mértékkel magasabbra felvenni.

Ezt a magassági biztonságot — az alábbi kivételekkel — egységesen

1.00 m-ben célszerű felvenni.

Kivételt tenni csupán néhány esetben indokolt, ennek megfelelően az

1.00 m-től eltérően

— a Duna-jobbparti védvonal szigetközi szakaszán,

— a Duna jugoszláv töltésekhez csatlakozó mindkét parti töltésein,

— a Szamos, Sebes-, Fekete- és Fehér-Körös, valamint a Maros határközeli védvonalain, melyeken a vártnál magasabb árhullámok váratlan bekövetkezésével is számolni kell (előrejelzés kimaradása) szükséges a magassági biztonságot 1,2—1,5 m-re emelni.

Ezenkívül az a) pontban megnevezett kiemelt biztonságot igénylő helyeken, így Budapesten 1,3 m, Győrött, Szegeden és Algyő térségében 1,5 m magassági biztonsággal kell számolni. Ez az 1,2—1,5 m kiemelt magassági biztonság közel megegyezik az 1000 éves visszatérési idővel számított árvízszinttel, így ennek előírása kielégíti a hivatkozott Mt. határozatot.

Ezzel szemben kis folyóknál, Lajta, Sió, Ipoly, Zala és a Nádor-csatorna azon szakaszain, melyek csak kisebb kiterjedésű, főként mezőgazda- sági területeket veszélyeztetnek, meg lehet elégedni 50 cm-rel.

c) A mértékadó árvízi magasság megállapítása és a magassági biztonság meghatározása, illetve figyelembe vétele mellett a védvonal állékonyságának vizsgálatánál minden esetben figyelembe kell venni a mértékadó árvízszint magasság alatti 1—2—3 m-es árvízszinteknek az illető folyószakaszra megadott tartóssági értékeit.

Az árvíz tartósságának hatását az árvízi biztonságra olyan egységes szemlélettel értékelni, mint az árvízszintek magasságát nem lehet, mert a tartósság hatása elsősorban a töltések és altalaj állékonysága tekintetében jelentkezik.

A töltések és altalaj állékonysága, ha az építés és fenntartás technológiai különbségeit és az ezekből származó igénybevételi különbségeket figyelmen kívül hagyjuk, elsősorban az ún. árvízi terheléstől (az árvíz magasságától és tartósságától) és a töltéstest és főképpen az altalaj anyagi tulajdonságaitól függ.

Ezek az anyagi tulajdonságok pedig, a vízfolyást magában foglaló völgyfenék geológiai és geohidrológiai adottságainak függvényei lévén, a vízfolyás mentén hosszabb szakaszon általában egységesnek tekinthetők. Ez a körülmény lehetővé teszi, hogy a védvonalakat, a vízfolyás árvízi hossz-szelvényének és a mellékfolyók betorkollásának figyelembevételével, a földtani adottságok mérlegével osszuk vizsgálati szakaszokra, melyeken a védvonalak keresztszelvényének kialakítását egységes szemlélettel lehet megtervezni.

Az így kialakított védvonal szakaszokon belül természetesen lehetnek olyan helyileg lehatárolható rövidebb részek (alszakaszok vagy szelvények), melyeknek anyagi jellemzői az elmúlt árvizek tapasztalatai vagy az elvég205