Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
biztonsággal, 4 m-es koronával 1:3—l:2-es rézsűkkel épült. A 90-es évek elején 5,7 km hosszon víz felőli rézsűjét kővel burkolták. Egyéb lényeges változás a töltéseken megépítésük óta nem volt. A területet az 1888-as árvíz még elöntötte, azután sem gátszakadásból, sem meghágásból árvizet nem kapott. 1.242 A Tisza Tiszalök (a Keleti-főcsatorna kitorkolása) — Tiszafüred közötti bal parti ártere és a Hortobágy ármentesítésének fejlődése A terület a Tisza 521—432 fkm közötti szakaszának bal partján, attól D-re, illetve DK-re — magában foglalva a Hortobágy Nádudvar feletti részét — a Hajdúsági hátság nyugati lejtői előtt fekszik. Határai ÉNy-ról a Tisza, DNy-ról a Tiszafüred—Karcag közötti hátság K-i lábvonala, D-ről az Ágotái hídig a Németéri-csatorna depóniája, K-ről a Tisza és Balmazújváros között a Keleti-főcsatorna depóniája, illetve a Hajdúsági hátság Ny-i lábvonala, DK-ről Balmazújváros—Nádudvar között a hátság lábvonala, Nádudvar—Ágotái híd között a Nagy-Sárréti öblözet ÉNy-i határát is képező, a Hortobágy—Berettyó-főcsatorna bal parti töltésébe bekötő Kö- sely—Hortobágy bal parti töltés. Az 1578 km2-es öblözet 3—8 km széles ún. „Tisza-vidéki” árterét Tiszadob—Tiszapolgár között csak elmosódott, jórészt árvízszint alatti, Ti- szapolgár—Tiszafüred között már jobban meghatározható, nagyrészt ár- vízszint feletti gerinc választja el a hortobágyi nagyártértől. A terep szintje Tiszalök—Tiszadob között 96—97 mAf körül, a Tiszadob—Tiszafüred közötti felső szakaszon 93 mAf, az alsón 89 mAf körül van. Tiszadobtól D-re mintegy 70 km-re a Hortobágy déli részén pedig Nádudvar alatt — Ágotáig — a főcsatorna és a Holt-Kösely bal parti töltése és a Hortobágy folyó mentén 87 mAf, a Németéri-csatorna töltése mentén pedig 86 mAf körül van a terep szintje. A Tisza-szabályozás előtt a terület főleg a Tiszadob, illetve az Urkomi és Tiszafüredi magaslatok közötti szakaszt keresztező ereken, vagy annak mélyebb helyein átjutó vizekből kapott elöntést. Az árvizek feltöltve a Tisza-vidéki árteret a Tisza—Hortobágyi, illetve Körösi vízválasztó alacsonyabb szakaszain s a keresztező ereken át jutottak a Hortobágyra. Az árvízszintek emelkedésével azonban a Tiszalök—Tiszadob közötti partvonal mélyebb szakaszait meghágó víz is eljutott mind a Hortobágyra, mind a Tisza menti ártérre, de a Berettyó és a Körösök völgyébe is. A kitört árvizeket ugyanis a Hortobágyot tiszavasvári alatt É—D-i irányban mintegy felező Hortobágy-folyó (alsó szakaszán Hortobágy-csatorna) vezette Püspökladány alá a Berettyó Nagysárrétjébe, s azon, vagy a Berettyó Nagysárrét alatti szakaszán át a Körösök árterébe. A terület ármentesítési munkáit a Tisza völgyében 1845-ben alakult Tiszadobi Társulat 1846 augusztusában kezdte Széchenyi első kapavágásával Tiszadob határában az Urkomi magaslatnál. Az első években 5,6 km töltést építettek, áttöltöttek hat nagyobb fokot, s elkezdték az 55 számú, a Tiszadob—szederkényi nagy átvágás munkáit. A Társulat 1847-ben az Alsószabolcsi Tiszaszabályozó Társulat nevet vette fel, feladata jelentősen megnőtt, a nagyobb ütemű építés azonban csak az 50-es évek elején indult 141
