Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
meg. Az 50-es évek végére 80 km folyamatos védvonalat alakítottak ki Tiszadob—Tiszafüred között. A töltéseket kezdetben az 1830-as NV-hez 95 cm-es magassági biztonsággal, 3,8 m-es koronával, mindkét oldalon l:2-es rézsűvel, Polgár alatt 2,80 m-es koronával 1:3—l:2-es rézsűvel építették. A méretek azonban a különböző szakaszokon az árvízszintek emelkedésével már építés közben, de főleg az 1855-ös és az 1876-os NV után jelentősen változtak. A 80-as évek elejére az 1876-os NV-hez az Urkom feletti 4,4 km-es szakaszon 1 m-es, az urkom—tiszapolgári 11 km-es szakaszon 1,3 m-es, alatta 63 km-es szakaszon 1,0 m-es magassági biztonsággal, Urkom felett 3 m-es, alatta 4 m-es koronával, víz felől 1:3-as, mentett oldalon 1,0—1,5 rézsűkkel, NV alatt 1 m-re 3—4 m-es koronájú padkával voltak kiépítve. Az 1888-as NV a már megépített töltésszakasz felett a Tiszalök—Tisza- dada közötti partszakaszt tizennyolc helyen 4,7 km hosszúságban meghágta és mind a Hortobágyot, mind a Tisza-vidéki mély árteret elöntötte. Az árvizet követő évben a Tiszadob—Tiszalök közötti szakaszon magaspartokkal meg-megszakított töltést építettek ki, a Tiszadob alatti töltéseket pedig Tiszafüredig magasították és erősítették. Az 1888-as NV-hez 1,0 m-es magassági biztonsággal, az urkom—polgári szakaszon 6 m-es, Polgár alatt 5 m-es koronával, az urkom—polgári szakasz töltését víz felől 1:4, mentett oldalon l:2-es, a többi szakaszon 1:3—l:2-es rézsűkkel, NV alatt 0,75 m-ig felnyúló 4 m-es padkával, 2,25 és 3,75 m-re másod- és harmadpadká- valépítették. Az újabb, a Tiszadob feletti szakasz töltései 4 m-es koronával egyébként az előbbiekhez hasonló méretekkel épültek. Erősítették és magasították a töltést századunk 20—30-as éveiben. A Sajó-torok alatt Ősegéig az 1888-as, az alatt Tiszafüredig 1919-es NV- hez 1,5 m-es magassági biztonságot, 5 m-es koronát, NV szintig felnyúló 4 m-es koronájú padkát építettek. A társulatok államosítását követő években az egész Tiszára kiterjedő újabb mértékadó árvízszintet állapítottak meg — melynél már figyelembe vették a borsodi nyílt ártér 30-as években történt ármentesítéséből várható vízszintemelkedést is — s az 50-es évek elején az Urkom alatti szakaszon ehhez a szinthez 1,2 m-es, felette 1,0 m-es magassági biztonságot írtak elő. Az 50—60-as évek fejlesztései ennek megfelelően készültek. A töltések vonalozásában — eltekintve két kisebb bellebezéstől — jelentős változást jelentett a század elején a tiszacsegei kanyar elzárása, átvágása, 2,2 km-es bal parti töltésének kiépítése és a védvonalba kapcsolása. A művelettel a jobb vonalozás mellett a vonal mintegy 8 km-el rövidült. Növekedett azonban a védvonal hossza az 50-es években a Keletifőcsatorna építésével. A tiszalök—tiszadobi védvonal 87 km-ében keresztező főcsatorna metszi az árteret, a tiszavasvári hajózsilip alatt 4,7 km-es szakaszának kétoldali depóniája a védvonal szerves része lett. Meg kell itt említenünk, hogy a töltés alsó, Tiszacsege alatti szakasza a Kiskörei Vízlépcső tározóterének feltöltése után tározó töltés is lesz. A terület ármentesítés előtti elöntéseit nem ismerjük. Az ármentesítés kezdeti időszakában 1855-ben a borsodiak által kierőszakolt Sajó-torkolat alatti töltésátvágás vize a Berettyó és Körösig vonult le elöntve 1150 km2 területet; 1860-ban Csege fölött szakadt át a töltés, a szakadás vize 142
