Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
derrendezések során kialakított depóniákkal 90 km2 területet ármentesítettek. A Zagyva-völgy—Apc alatti szakaszán folyt némi munka századunk első évtizedében, azok jórészt Hatvan és Jászberény védműveinek kiépítésére szorítkoztak. A rendszeresebb mederrendezési munkák az 1940-es árvíz után indultak meg az 1926-ban készített, s a 30-as években felújított tervek alapján a Jászberény környéki Zagyva-medrek rendezésével. A 40- es évek végéig megerősítették Hatvan város védműveit, rendezték a Jászberény környéki Zagyvát, töltést építettek a Nagy-ér jobb partján, a városi Zagyva bal partján, rendezték a jászberény—újszászi szakasz Zagyva-medrét, Jászdózsa alatti Tarna-medret és kiépítették annak bal parti töltéseit. Az 50-es évek közepére a Zagyva-mederrendezéssel elérték Apcot. A 60-as évek elején a rendezett Zagyva két partján a mintegy 5 km-es Hatvan városi szakaszán és 12 km-es Jászberény városi szakaszon 20—25 éves gyakoriságú árvizek ellen védőtöltések voltak. Hatvan felett Apcig, Hatvan alatt Jászf elsőszen tgyörgyig, Jászberény alatt Űjszászig a kotrási depóniák és azokat összekötő jelgátak védték a Zagyva menti ártereket. A Tárná és mellékvízfolyásai mentén 8—10 éves gyakoriságú árvizeket védő depóniák vagy töltések képezték a védvonalat. Az 1963^as katasztrofális árvíz után még a hatvanas években új tervek alapján a Jobbágyi—Jászfelsőszentgyörgyi szakasz két partján 65 km, a jászberényi és Jászberény alatti szakasz két partján Újszászig, illetve Szászberekig 83 km, a jobb parti töltés folytatásaként a Tápió bal partján 10 km töltést építettek ki. Mederrendezéssel, illetve bővítéssel javították a Jobbágyi—Hatvan közötti szakasz lefolyási viszonyait, rendezték az itt betorkolló vízfolyások torkolati szakaszait, a Jászfényszaru alatt jobb partról betorkolló Galgát visszatöltésezték. A városi Zagyva leágazásánál a Nagyéren az elavult osztómű helyett újat építettek, mellyel a városi Zagyva frissítő vízzel való ellátása mellett lehetővé vált az árvizek abból teljes mértékben való kizárása. Végül bővítették a Tárná és mellékvízfolyásainak medrét, rendezték depóniáit, töltéseit magasították és erősítették. A töltések tengelytávolsága a Zagyva mentén a Jobbágyi—Hatvan közötti szakaszon általában 30—50 m, alatta Jászberényig 50—60 m, az alatt pedig 160 m, a Tárná mentén 30—60 m körül van. A Zagyva-töltések a hatvani és jászberényi szakaszon a hatvanas évek elején számított 1%-os valószínűségű vízhez 1 m-es magassági biztonsággal, 3 m-es koronával, 1:3—1:2-es rézsűkkel, egyébként mind a Zagyva, mind a Tárná mentén általában a 2%-os valószínűségű vízszinthez 0,5 m-es magassági biztonsággal, 3 m-es koronával, 1:2—1:1,5 rézsűkkel épültek. így épültek ki a Tarna-jobbparti mellékvízfolyásaink töltései is a torkolati szakaszon, a duz- zasztási határ felett a depóniákat a 10%-os valószínűségű árvizek figyelem- bevételével alakították ki. Részben az 1963-as árvíznél, részben azt követően körgátakat, terelőgátakat építettek ki a mentesített ártéren elhelyezkedő Jánoshida, Jászdózsa, Tarnaőrs, Nagyfüged, Tarnazsadány, lakott részei védelmére is. A terület 1940 előtti árvízi elöntéseit nem ismerjük, illetve arról csak annyit tudunk, hogy a volt Tarnavölgyi Társulat területén a Tárná és mellékvízfolyásai a századforduló előtt csaknem évenként mintegy 70 km2 139
