Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
A Bodrogközt az ármentesítési munkák megindulása előtt sújtó töltés- szakadásokról, illetve elöntésekről feljegyzések nincsenek. Az ármentesítés időszakában a Tisza mentén; az 1861-es árvíznél Riese, Cigánd, Karád és Győrhomok határában összesen nyolc töltésszakadás volt, melynél az ártérből 640 km2 terület; 1865-ös árvíznél Riese és Karád határában tizenegy töltésszakadásból 610 km2 terület; az 1867 évi árvíznél Zemplénagárd, Révleányvár és Cigánd határában három töltésszakadásból ugyancsak 610 km2 terület; 1869 évi Zemplénagárd, Révleányvár és Cigánd határában történt négy szakadásból 550 km2 terület; 1870-es árvíznél Zemplénagárd, Révleányvár, Cigánd határában történt három szakadásból 300 km2 terület; 1878 évi árvíznél Zemplénagárd határában történt töltésszakadásból 610 km2 terület merült meg. A Bodrog és Latorca mentén; az 1854 évi árvíznél Pálfalva, Kisújlak, Szomoszló, Ököritó és Bodrogszerdahely határában történt hét töltésszakadás vize 640 km2 területet; az 1860 évi árvíznél Zétény, Szinyák, Radon, Körtvélyes határában történt öt töltésszakadás vize 640 km2, az 1867 évi árvíznél Sárospatak, Törökér határában történt három töltésszakadás vize 290 km2 területet öntött el. Az 1888 évi árvíznél már sem a Tisza, sem a Bodrog mentén töltés- szakadás nem volt, de átömlés volt a Tisza-balparti töltésen, Leányvárnál, Kenézlő és Zalkod határában mintegy 3,4 km hosszon, a Bodrog mentén Viss—Törökér között 4,7 km hosszon, az elöntött terület pedig 240 km2 volt. 1888 óta napjainkig a terület sem töltésszakadásból, sem meghágás- ból árvizet nem kapott. 1.22 A Tisza-jobbparti Tokaj — déli országhatár közötti, valamint az itt betorkolló vízfolyások torkolata környékén fekvő területek ármentesítésének fejlődése A Tisza Tokaj — déli országhatár (544—160 fkm) közötti jobb parti és az itt betorkolló folyók és vízfolyások alsó szakaszának a tiszaihoz csatlakozó ártereit a Sajó, Eger, Laskó, Zagyva, illetőleg ezek kétparti töltései, valamint a tiszakécskei, lakiteleki és a csongrádi magaspartok osztják meg. Az ártér árvízvédelmi műveinek nagy részét a Tisza-szabályozáshoz kapcsolódva még a múlt század második felében építették ki. Kisebb részét századunkban ármentesítették. Kimaradt az ármentesítésből a szakasz néhány 3—5 km széles hullámtere — melyeket csak nyári gátak védenek — és a poroszlói, valamint alpári nyílt ártér. Egyik a közeljövőben a Kiskörei, másik a távlati időszakban a Csongrádi Vízlépcső tározó tere lesz, és kimarad a Szolnoki öblözet igen jelentős területet képviselő nyílt ártere. A mederrendezés során zömében a múlt század 50-es 60-*as éveiben készült negyvenegy átvágással a Tisza-meder itt mintegy 40%-kal rövidült, esése 1,6—5,1 cm/km-ről 3,2—6,8 cm/km-re emelkedett. Századunk 70-es éveinek elején a 402 fkm-ben épült Kiskörei Vízlépcső főműveinek folyamatban levő kiépítése — a tervek szerint 1985 — után a hullámtér vízlépcső feletti szakasza a 435 fkm-ig, Bábolnáig helyenként 6—7 km szé123