Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
les 127 km2 felületű tározótér lesz. A töltések ezen a szakaszon tározótöltésként is működnek majd. A töltéseket itt az árvízvédelmi biztonság és a tározás követelményeinek megfelelően erősítik meg. 1.221 Taktaköz ármentesítésének fejlődése A taktaközi ártér a Tisza Tokaj—Sajó-torkolat — (544—-492 fkm) — közötti szakaszának jobb partján a tokaji, illetve zempléni hegyek lejtői előtt helyezkedik el. Nagysága a tiszadobi átvágással a század eleje óta jobb partra került, az ártér DNy-i részét képező 30 km2 szigettel együtt — mintegy 250 km2. A felső szakaszán 95 mAf, alsó szakaszán 93 mAf körül elhelyezkedő DNy-i irányba lejtő terület, eltekintve az abból helyenként kiemelkedő halmoktól, összefüggő ártér. A szabályozás előtt nagy része Takta-erekkel átszőtt mocsár volt, melynek vizeit a zempléni hegyekből érkező patakok, Mádi-patak, Szerencs és az ÉNy lejtőkről lefolyó vízfolyások, valamint a tokaj—tiszaladányi szakaszon jobb partra kiömlő tiszai árvizek táplálták. Ármentesítését a Tisza-szabályozás keretében alakult Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat a Tisza-jobbparti töltések kiépítésével kezdte a múlt század 40-es évei végén, s a külvizek rendezésével fejezte be századunk második évtizedében. A múlt század 40-es, 50-es éveiben megépítették a Tokaj—Tiszaladány közötti, a Csobaj—Prügy, illetve Tiszatardos—Takta- kenéz és a Taktakenéz—Tiszaluc közötti töltéseket. A 60-as évek közepén befejezték a már 1846-ban kezdett tiszadobi átvágás építését és megépítették az átvágással kialakított sziget 29,5 km körtöltését. A 60-as évek végén a Taktaközt a Tokaj—Tiszaluc közötti, helyenként magaspartokkal megszakított töltés, a tiszadobi átvágás szigetét pedig körtöltés védte a tiszai árvizek ellen. A területre érkező külvizeket a Tiszalucnál bekötő töltésbe épített zsilipen át vezették le az akkor még jórészt Tiszaluc alatt is folyó Tiszába. A töltéseket kezdetben az 1830-as, illetve 1855-ös árvízszintek fölé 95 cm-es magassági biztonsággal 2,8—3,8 m széles koronával, l:2-es rézsűvel építették. Az 1876-os, az 1881-es majd az 1888-as árvizek után meghosszabították, magasították és erősítették azokat. Az 1888-as árvizet követően az NV-hez 1 m-s magassági biztonságot építettek ki, a Tiszaladányi, valamint a csobaj—prügyi szakaszon 4 m széles, a Taktakenéz—Tiszaluc közötti szakaszon és a sziget körtöltésén 3 m-es koronával, 1:3—l:2-es rézsűkkel, NV alatt 1 m-rel, 3 m-es koronájú padkával. A 80-as évek végén a Taktaközt Tokaj—Tiszaluc között 44 km Tisza-jobbparti töltés, és a sziget 29,5 m körtöltése védte. Jelentős változást hoztak a terület árvízvédelmi rendszerében a 80-as évek nagy külvíz és belvizei után a múlt század végén indított külvízren- dezések. Ennek keretében építették ki Szerencs—Kesznyéten között az ÉNy-i lejtők lábvonalát követő, Tiszaluc alatt a régi Sajó-torkolatig — a Sajó jelenlegi 9 fkm-éig — a tiszadobi átvágás nagy kanyarjában haladó Takta felfogócsatornát, valamint annak Szerencs—Tiszaluc közötti 18,5 km bal parti töltését, Taktaszada és Taktaharkány árterébe nyúló lakott 124
