Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
tesítés előtt Ásvány és Ágtelek között a Beregből érkező Borsa és Tisza- vizek is átömlöttek a Bodrogközbe. A Bodrogközt érintő Tisza-szakasz mederszabályozási munkáiról a felső-szabolcsi ármentesítés és fejlesztésénél már szóltunk. Ezek befejezése után az 1860—70-es években a Bodrogon is 13 db átvágás készült el. A terület ármentesítési munkáit a Bodrogközi Ármentesítő Társulat kezdte el, még alakulásának évében 1846-ban, a már korábban épített kezdetleges községi gátak helyreállításával és fejlesztésével. Az érdemlegesebb munkát azonban az 50-es évek utolsó éveiben végezte. A Tisza jobb partján Csap alatt Tokajig 86 km, a Bodrog bal partján Bodrogszerdahelytől ugyancsak Tokajig 78 km hosszúságú töltést épített. Az ekkor készült töltések méreteit nem ismerjük. Valószínű azonban, hogy a szemben fekvő Felsőszabolcsi Társulat töltéséhez hasonlóan az 1830-as NV-hez 95 cm-es magassági biztonsággal 2,84 m-es koronával, l:2-es rézsűkkel épült. Azokat már a 60-as árvíz a Bodrog és Latorca mentén öt helyen, az 1861-es a Tisza mentént nyolc helyen szakította át. Ez utóbbi árvíz után a társulat a bodrog- zugi Tisza—Bodrog töltéseket és azzal 50 km2 területének védelmét feladta, a többi töltéseit a 60-as, 70-es évek árvizei során erősítgette, de nem sok eredménnyel, mert az 1862—1878-as évek hat jelentősebb árvizénél a Tisza—Bodrog töltések szakadásából átlag 500 km2 terület került víz alá. Az 1888-as árvíznél már töltésszakadás nem volt, de a koronán és magaspartokon átömlő vizek még akkor is 240 km2 területet öntöttek el. Végleges méreteire a társulat töltéseit az 1880-as évek végén és az 1890-es évek első felében építette ki. A Tisza mentén 79 km, a Bodrog és Latorca mentén 75 km hosszon az 1888-as NV-hez 1,0 m-es magassági biztonságot, 4 m-es koronájú padkát, magasabb töltéseknél az alatt 2 m-re újabb 3 m-es ko- ronájú másodpadkát építettek ki. A töltések vonalazásában megépítésük óta magyar területen jelentős változás nem volt. Századunk 50-es éveiben a Tisza mentén a Tiszakarádi zsilipet, a Bodrog mentén a Törökéri zsilipet iktatták ki körtöltésekkel a védővonalból, a 60-as években a szakadó part közelsége miatt a tiszaka- rád—kenézlői Tisza-balparti töltést mintegy 2 km hosszon áthelyezték. Az 50-es években az időközi kopások és ülepedések kiküszöbölésével kapcsolatban magasították és erősítették a Bodrog-balparti töltés Törökér alatti, a 60-as években a Törökér—Sárospatak közötti, a 70-es években a sárospataki szakaszát. Jelentősek azonban azok a változások, melyek az 1960-as években a határ fölötti területen részben a Bodrogközt védő műveken, részben azok védelmét erősen befolyásoló, korábban nyílt árterek ármentesítése kapcsán történtek. A CSZSZK és a SZU területén fejlesztették a Bodrog-balparti és az ahhoz csatlakozó Latorca-balparti töltést. Ármentesítették a Bodrogköztől É-ra fekvő nagyobb részt CSZSZK, kisebb részt a SZU területén elhelyezkedő Latorca—Ung—Labore közötti, valamint a teljesen CSZSZK területén fekvő Labore—Ondava közötti területek mintegy 800—1000 km2 nyit árterét, fejlesztették a jórészt már a múlt században megépült Ondava—Tapoly menti területek védőműveit, az Ondaván 225 millió m3-es, a Laborcon 340 millió m3-es, az árvízi lefolyást is szabályozó tározókat építettek. 122
