Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
ságot építettek ki az alsó 15 km jobb partján 4 m-es, a többin 3 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel, NV alatt 1 m-re a jobb part alsó 15 km-en 4 m-es, egyébként 3 m-es koronájú padkákkal. Az 1940-es árvíz után a 35,5 fkm felett az 1940-es NV lett a mértékadó, a töltéseket itt ennek megfelelően magasították és erősítették. A Lónyay-csatorna bal parti töltése és a nyíri vízfolyások visszatölté- sezése 14,3 km2 ármentésített területet vágott le az ártérből, 468,1 km2 a Tisza-balparti töltés és a Lónyay-csatorna jobb parti töltése között maradt. Ez utóbbiból: ármentesített 369,8 km2, ártéri sziget 94,0 km2, nyílt ártér 4,3 km2. A tiszai, majd a Lónyay-csatorna töltéseinek fejlesztési időszakában a töltésszakadások igen gyakoriak voltak. 1859—1888 közötti években Tisza menti töltésszakadásból vagy zsilip tönkremeneteléből kilenc alkalommal, a Lónyay-csatorna mentén két alkalommal merült meg a terület egy- egy része. 1859-ben egy a gávai határban keletkezett szakadásból 98 km-; 1860-ban egy Gáva, Berkesz és Nagyhalászi szakadásokból 72 km2; 1861- ben a Paszabi-zsilip beszakadásából 78 km2; 1864-ben a Berceli- és Halászizsilip bedőléséből 36 km2; 1865-ben egy Nagyhalászi töltésszakadásból 53 km2; 1867-ben Veresmart és Dombrád közötti nyolc töltésszakadásból 220 km2; 1868-ban a Berceli-zsilip bedőléséből 105 km2; 1869-ben Veresmart határában történt öt töltésszakadásból 110 km2; 1881-ben a Lónyay-csatorna jobb partján történt két szakadásból 255 km2 merült meg. 1888-ban a Lónyay-csatorna jobb és bal partján négy töltésszakadás volt, az elöntések nagysága, azonban ismeretlen. 1888-at követően a Tisza bal parti és Lónyay-csatorna jobb parti töltésén szakadás nem volt. 1940-ben a Lónyay- csatorna bal partján a IV. és VI. főfolyások menti töltések szakadásából, 1942-ben pedig a nyírbogdányi határban a IV. főfolyás jobb parti töltés- szakadásából jelentéktelen kiterjedésű terület került víz alá. 1.216 A Bodrogköz ármentesítésének jejlődése A Tisza ásvány—tokaji szakaszának jobb partja mentén fekvő Bodrogközi ártér határai DK-ről a 634—544 fkm között a Tisza, ÉNy-ról magyar területen 50 km, csehszlovák területen 13 km hosszon a Bodrog, É-ról csehszlovák, majd szovjet területen a Latorca. A 945 km2 Bodrogközi öblözet Zalkod—Kenézlő—Viss közötti magaslatoktól DNy-ra fekvő 50 km2 területű része a Bodrog-zug, melyet csak nyárigátak védenek. A magaslatoktól ÉK-re a Latorcáig húzódó 895 km2-es részét a Zalkodnál induló Tisza- jobbparti és Vissnél induló Bodrog-balparti, majd ennek folytatását képező Latorca-balparti töltés védi. Ez utóbbi területet a határ osztja meg, az alacsonyabban fekvő 525,4 km2 határainkon belül, a magasabban elhelyezkedő 370 km2 CSZSZK és részben a SZU területén van. Az öblözet mély fekvésű része magyar területen 97—95 mAf között helyezkedik el. A települések nagy része, főleg a Tisza és Bodrog mentén ármentesített területen van. A töltések kiépítése előtt a Felső-Tisza vidékének árvizektől egyik legjobban sújtotta része volt, melyet a Tisza, a Bodrog és a Latorca csaknem évente elöntött. Nagyobb része a lápok, mocsarak világa volt, amelyet állandóan, vagy az év nagy részében víz borított. A beregi ármen121
