Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
I. AZ ÁRVÍZVÉDELEM hidrológiája 1. A magyarországi árvizeket előidéző időjárási helyzetek áttekintése Dr. Andó Mihály A dunai vízrendszer éghajlatát meghatározó tényezők közül döntő szerepe van az időjárást szabályozó légnyomásközpontoknak. Ezek a központok Európa viszonylagos kis kiterjedése miatt a kontinensen kívül fekszenek. A nagy, dinamikusan és termikusán meghatározott légnyomásközpontok: az azori maximum (vagy északatlanti anticiklon), az izlandi alacsonynyomású terület (északatlanti ciklon), valamint a passzátok. Ezek szabályozzák a megfelelő légtömegmozgásokkal a vízgyűjtőrendszer éghajlatát is. Mivel a légnyomásközpontok évenként különböző változatokban alakulhatnak ki, majd az óceáni, majd a szárazföldi hatás erősebb, ami főképpen a tél jellegében jut kifejezésre. Nyugat-Európának a tengeri központhoz való közelsége miatt állandóan óceáni jellegű az éghajlata, Kelet-Európának mérsékelten kontinentális, Közép-Európa pedig határozottan átmeneti területnek számít. Európában a földrajzi helyzettől meghatározott éghajlati tényezők zavartalan érvényesülését az Atlanti-óceán felől Ázsia felé tartó ciklonok lokálisan megzavarják és a ciklonoktól érintett területeken, főképpen az Alpoktól északra, az időjárásban lényeges módosulásokat okoznak, mert hol az északi, hol a déli eredetű légtömegek jutnak átmenetileg uralomra. A légnyomásközpontok egymáshoz való viszonya Európa területén három jellegzetes éghajlati zónát határoz meg, az óceáni, mediterráni és kontinentális zónákat. Az egyes zónák hatása a Duna vízgyűjtő rendszerében különböző módon keveredik és sajátos időjárási és csapadékviszonyokat okoz. Általánosan megállapítható azonban, hogy a dunai vízgyűjtő rendszer átmeneti éghajlatú terület, a kontinentális és az óceáni éghajlat között. A téli félévben a nevezett területen igen jól érvényesül az Ázsiából érkező magasnyomású tengely (barometrikus tengely) hatása. Ugyanis a Szovjetunió, Magyarország, az Alpokon át belső Spanyolországig — az azori maximum területe felé — igen erőteljesen fejlett nagy légnyomásközpontú barometrikus tengely alakulhat ki. Ugyanakkor nagymértékű légnyomáscsökkenés tapasztalható az izlandi minimum, valamint a Földközitenger felé is. Ez a légnyomáseloszlás Európában az Alpoktól északra az izlandi minimum irányába törekvő légtömegek miatt nyugati és délnyugati szeleket eredményez, amely enyhe telű helyzetet biztosít. Dél-Európá11
