Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Előszó

kedésével fordított arányban változott, és korunkban - elsősorban a tájékozottságot nélkülöző, de a közvéleményt befolyásoló hangadó média hatására - a mérnökségnek egyre kisebb társadalmi megbecsülésben van része a verbális kultúra képviselőivel és a pénzoligarchiával szemben. Persze sokat tesz ezért a magyar értelmiség is a belső megosztottság és ellentétek szításával. Értelmetlen, igaztalan, de egyben veszélyes is a hangulatkeltés a valódi környezetvédelem szempontjait is mindig figyelembe vevő vízügy képviselői és a magukat környezetvédőknek kinevező, a környezetvédelmet szakmának nem elismerő csoportosulások között. Pedig a két fogalom, a víz és környezete csak egymással harmóniában élhet, hiszen egymással szimbiózisban létezik.

Mosonyi Emil professzor a Mérnök Újság 2004. júliusi számában hosszabb riport keretében erről az alábbiak szerint nyilatkozik.

„... Magyarországon egy rendkívül súlyos szituáció áll elő. Számos kolléga mondja, hogy a műszaki szakemberek helyzete ma kedvezőtlenebb, mint volt az előző rendszerben. Mérnökeink elismertsége háttérbe szorult. Az emberek mára mintha elfelejtenék, hogy azért tarthatnak autót, azért közlekedhetnek repülővel, azért világít a lámpájuk, azért van öntözővizük vagy ivóvíz-ellátásuk, mert ezeket a mérnökök lehetővé teszik számukra. Úgy látom, ebben az országban súlyos aránytalanság alakult ki a jogászok és a környezetvédők előnyére. Félre ne értse, nem vagyok sem jogász-, sem környezetvédő-ellenes, sőt, magamat is környezetvédőnek vallom. Ám nem vagyok öko-anarchista. (...) Úgy is mondhatnám, hogy az eltorzított és helytelenül értelmezett környezetvédelem, a mérnöki tevékenység háttérbe szorítása és egyes médiumok diktatórikus manipulációja fékezik az ország fejlődését. Ahol szakkérdésekről nem szakemberek döntenek, ott csak visszafejlődés lehet!"

Mosonyi Emil 96. életévében is aktív mérnöki, tudományos kutatói, szakirodalmi, tanácsadói tevékenységet folytat, a világ minden táján a szakmai körökön túlmenően is nagy tiszteletnek, megbecsülésnek örvend. 1952-ben a Eiuna-Tisza szabályozásával kapcsolatban végzett hidrológiai kutatásaiért kapott Kossuth-díjat, 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendje, 2002-ben Cannes6