Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Előszó
ban Nemzetközi Vízügyi Nagydíj kitüntetésben részesült, számos nemzetközi elismerés és négy díszdoktori címe mellett. 1951- től, majd 1991-től ismételten a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nemzedékek megbecsült és szeretett tanítómestere volt Magyarországon, Németországban, könyvein keresztül a világ legtöbb országában az USA-tól Kínáig, öregbítve a magyar mérnökök és professzorok hírnevét a világban. Ezért is okozott meglepetéssel egyidejű mélységes felháborodást az életét, életművét ismerők körében, hogy 2006-ban, a legnagyobb nemzeti ünnepünk előtti napokban tájékozatlan hangadók személyét az 1989 előtti társadalmi rend emblematikus figurájának próbálták beállítani. Azt az embert, akit éppen az a rendszer fosztott meg a katedrától, az alkotó munka lehetőségétől, akit annak a rendszernek lelket ellehetetlenítő gonoszsága üldözött el szeretett hazájából. A Mosonyi Emil munkásságát, életútját ténylegesen ismerők egyhangúlag álltak ki mellette és nem csak a vízügyi és a mérnöki körökben. Mosonyi Emil 2006-ban Széchenyi-díjat kapott. Az álinformációk kiagyalói és tenyésztői számára pedig csattanós válasz lehet ez a könyv, melyből igen sok más tanulság mellett feltárul egy XX. századot átívelő életpálya és emberi sors. A vízügy Kötelességemnek tartom jelezni a Kedves Olvasó felé, hogy nem vagyok és soha nem is voltam vízügyes, magasépítő mérnök vagyok és kizárólag az épülettervezői-szakértői pályán dolgoztam, illetve dolgozom. Bár már kisgyermekként büszkén mutatták meg szüleim a budapesti Ferencesek templomának oldalán egyik felmenő rokonom, Holló Barnabás bronzreliefjét, melyen báró Wesselényi Miklós, az árvízi hajós küzd a háborgó Dunával (Pest, 1837). Megdöbbentett és mélyen megérintett az 1970-es tiszai árvíz, és a 2002. évi prágai árvíz rombolásának látványa, de nem lettem vízügyes, csak továbbra is a víz és a vízimérnökség nagy tisztelője maradtam. így „kívülállóként" értetlenkedek, hogy a vízépítő mérnök miért csak akkor fontos, megbecsült személy, amikor már nagy a baj, és ahogy vonul le az áradat, úgy csökken a hajlandóság tanácsainak, véleményének megszívlelésére és a kárt 7
