Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Második beszélgetés
Budapesten, elég vastag hótakaró, halottak feküdtek az utcákon, vérnyomok a falakon, a becsapódó gránátok süvítettek, majd robbantak. Az utat - a Pálffy tértől a Vár oldalában húzódó Mátrai utcai lakásunkig, ahol a családom várt - részben futva, részben hason csúszva tettem meg. Ezután borzasztó napok következtek. Mint házparancsnok igyekeztem gondoskodni a pincében lévőkről. Nem volt könnyű. A mellettünk lévő épületbe becsapódott egy bomba, áttörte a pince födémét, többen meghaltak, számosán megsebesültek. Egy fiatal diák tüdőlövést kapott, két ott lakó gimnazistával hordágyon cipeltük el, részben hason csúszva a Várban lévő földalatti kórházba. A kívülálló számára borzasztó jelenet lehetett, ahogy rohantunk a hordággyal, rajta a szegény tüdőlövéses, 17 éves gimnazista fiúval. A gránát süvítésére hasra vágódtunk, közben a hordágyat a földre tettük, szegény meg üvöltött a fájdalomtól. A robbanás után ismét felkaptuk, és vittük tovább, fel a kórházba.- Hol találkozott az első orosz katonával? A Mátrai utcában?- Igen, meglehetősen kellemetlen körülmények között. Mindenütt német katonákat kerestek. Az volt a felfogásuk, hogy arra a németre, akit nem katonaruhában, hanem civilben találnak, nem vonatkoznak a haditörvények, következésképp agyon lehet lőni. A pincében rám kiáltott az egyik orosz, hogy nemecki, kihurcolt az udvarra, ahol falhoz állított. Ott álltam föltartott kézzel, és vártam, mikor lőnek főbe. Ezt látva szegény feleségem, Magda - áldozatos, bátor asszony - sikoltva átrohant a szomszéd házak egyikébe, ahol a helyi orosz parancsnokság székelt. Talált ott egy fiatal orosz tisztet, aki Leningrádban volt tanító és tudott németül. Megmagyarázta neki a helyzetet, a tiszt átjött, elvette a katona puskáját és kiszabadított. így végződött a katonasággal kapcsolatos történetem.- A háború Önnek ezzel lényegében véget ért...- Igen, de térjünk még vissza a háború utolsó éveire. Ezt az időszakot egzisztenciálisan keservesen éltem át. Az utolsó hónapokban többször érte bombatámadás Budapestet, nemcsak az oro61
