Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Második beszélgetés
ta: „Főmérnök úr, holnaptól nem jövök be ide." „Miért?" - kérdeztem. Erre a következőt válaszolta: „Nézze, az én férjem zsidó, gépészmérnök. Most itt van ez az ív, magának ki kell töltenie és jelentenie, hogy zsidó a férjem. Nekünk menekülnünk kell, mert a férjemet deportálják." Mondtam neki: „Nézze Ilonka, én meghamisítom, és beírom, hogy tiszta." Erre Ilonka: „Ha a főmérnök úr ezt beírja, és rájönnek, hogy hamisított, akkor magát is deportálják." Mit mondhattam: „Akkor legalább együtt leszünk." Azzal meghamisítottam az adatokat. Volt még három zsidó mérnökünk, akik a minisztériumban is szolgáltak. Lampl Hugó felhívott, és azt mondta, Kállay utasítása - aki köztudottan angol szimpatizáns volt -, hogy el kell bújtatni ezeket a fiatal zsidó mérnököket, akik véletlenül az évfolyamtársaim voltak. Azt mondta Lampl: „Te ügyes vagy, bújtasd el őket." Akkor kiállítottam nekik egy hivatalom pecsétjével ellátott igazolványt, miszerint méréseket kell végezniük a hegyekben. Ezzel Kárpátaljára utaztak, ahol elbújtak. Ebben már nem tudtam nekik segíteni, de a lényeg, hogy kimentettem őket Budapestről, s ezzel megmenekültek a deportálástól, mert az utcán már szedték össze az embereket. — Mi lett velük, visszatértek, tud valamit a sorsukról? — Egyikükkel később találkoztam.- Önt nem vitték el katonának?- De igen. Amint korábban említettem, hogy apai nagyapám mint pionír mérnöktiszt az osztrák-magyar hadseregben szolgált, de később kilépett onnan. Az első világháborút, gyerekként, de már tudattal éltem meg, hiszen nyolc-kilenc éves voltam, amikor befejeződött. Az unokatestvéreim sebesülten jöttek haza a frontról, egyikük, Gerse József - aki ősi Vas megyei magyar családból származott -, rengeteg kitüntetéssel. Az összes érmet megkapta, a nagy és kis ezüstöt, a nagy és kis aranyat, később még vitézi címet is szerzett Horthy Miklós kormányzótól. Máig előttem van, ahogy hazatért, sebesülten, felkötött karral, véres kötésekkel. Édesapám a szívbaja miatt nem volt katona, felmentést kapott, de a nagybátyáim mind részt vettek a második világháborúban, 57
