Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Második beszélgetés
és meg is sebesültek. Jómagam, amikor a Műegyetemre kerültem tanársegédnek, felmentést, pontosabban halasztást kaptam a kötelező katonai szolgálat alól, így sokkal később vonultam be. Mint úgynevezett tartalékos karpaszományos honvéd önkéntest a gyalogsághoz osztottak be. Ott éltem meg a müncheni egyezmény körüli időszakot. Kiküldtek bennünket a szlovák-magyar határra, feküdtünk a lövészárokban, amikor jött a parancs, hogy másnap hajnalban gyalogosan, puskával a kezünkben támadjuk meg a szlovák betonbunkereket. Óvatosan megkérdeztük a főhadnagyunkat, egy ludovikás katonatisztet, milyen esélyünk van az életben maradásra. Azt mondta semmilyen, ágyútölteléknek szántak bennünket, ő majd hátulról vezényel minket.- Szép kilátás a jövőre nézve...- Igen, ami pedig a hátulról vezénylést illeti, az akkori felfogás szerint a ludovikás katonatisztek olyan sokba kerültek az államnak, hogy védeni kellett őket, s külön tiszti becsületük volt az egyszerű polgár becsületével szemben. Az elmondottakból is érzékelhető, nem voltam elragadtatott híve a Horthy-rendszernek. A rohamot szerencsére lefújták, mert a következő napokban megszületett a müncheni egyezmény. Visszavontak minket, közben felfedezték, hogy mérnök vagyok, ezért áthelyeztek a légvédelmi tüzérséghez, ahol egy üteg parancsnokaként szolgáltam. Volt egy találmányom, ami abból állt, hogy az órát új számlappal láttam el, amiről nemcsak az időt, hanem a lő- távolságot is le lehetett olvasni. Ezt olyan sikeresnek találták, hogy bronz vitézségi érmet kaptam érte és bevittek a Honvédelmi Minisztériumba, ahol zászlóssá léptettek elő, s mint ilyen, civil ruhában jártam, s honvédségi építkezéseket felügyeltem. Később a vízügyi főigazgatóság és a földművelésügyi miniszter kívánságára létrehoztak egy csoportot, amelynek az volt a feladata, hogy dolgozza ki, miként lehet elkerülni az árvizet Budapesten, ha a Duna-hidakat a folyóba robbantják. Jolánkai Gyula barátomat és engem bíztak meg az ezzel kapcsolatos intézkedésekkel és tárgyalásokkal. Felmentünk a Várba, ott földalatti katakombákon keresztül lejutottunk a mélybe, ahol a Gestapo főhadiszállásféle bázisa volt. Ott nagyon kínos jelenetek játszódtak le, 58
