Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Második beszélgetés

- Kárpátaljára egyedül utazott?- Általában egyedül, de néhányszor helyszíni szemlét tartottam Lampl Hugóval, Németh Endrével és a M. kir. Földművelésügyi Minisztérium akkori államtitkárával, akinek a nevét elfelejtettem. Egy alkalommal pedig egy Teleki Pál vezette delegáció tagjaként utaztam.- Mivel közlekedtek, gondolom nem gépkocsival.- A legtöbbször hálókocsival mentünk Csapig, onnan autóval tovább. Nagy volt az érdeklődés irántunk. Emlékszem, egyszer az Ungváron székelő magyar tiszti karnak is tartottam előadást. Tudták, hogy jövök, ezért felkértek, beszéljek nekik a Visó-völgyi tervről. Felhozattam Budapestről az összes ábrát, amit az előadásokhoz készítettem és ezekkel szemléltettem, mit tervezünk.- Végül, mint említette, a tározóból nem lett semmi. A háború után aztán a nagyhatalmak újra átrajzolták - pontosabban visszarajzolták - Magyarország térképét, s a tározók megépítéséről le kellett

tenni. De ne ugorjunk előre az időben! Kérem, térjünk vissza a M. kir. Országos Víz erőügyi Hivatalra.- Irodánkat a Molnár utcából Budára, a Mátrai utcába helyeztük át, abba a házba, ahol laktam. A szomszédos nagy lakás egy részét kibéreltük a tulajdonos idős házaspártól, akik az egyik szobában húzták össze magukat. Ide költöztettük a vízerőügyi hivatalt abban a reményben, hogy Buda megmenekül a teljes rombolástól.- Hányán dolgoztak a hivatalban ?- Nem voltunk sokan, Kertai Ede, Kanizsai Alajos, két rajzoló és a titkárnőm, Ilonka. Vele történt egy megható eset. Mielőtt elhagytuk volna a Molnár utcát, jött egy utasítás, miszerint mindegyik hivatal főnöke tartozik felülvizsgálni, hogy a beosztottai tisztán árja származásúak-e. Mindenkinek be kellett mondania, hogy vannak-e az ősei között vagy a rokonságában zsidók. Nos, Ilonka bejött hozzám sírva - akkor már főmérnök voltam -, s azt mond56