Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Második beszélgetés
- Nagy öröm lehetett!- Úgy éreztem, mint akit az égbe emeltek. A hír Érd úgynevezett postástelepén - ahol laktunk - körbe járt, s a közvélemény szemében valósággal megdicsöültem. Elmondani nem lehet, mit jelentett ez akkor nekem. A levéllel bementem a Műegyetemre, és beálltam dolgozni, mint tanársegéd, havi nyolcvan pengő fizetésért. Összehasonlításként: 12-14 pengőbe került egy pár jó férficipő.- A vízépítési tanszékre került?- A Műegyetemen abban az időben két tanszék szolgálta a vízügyet: a vízépítési tanszék, meg a hidromechanikai és hidrológiai tanszék. A vízépítési tanszéket Rohringer Sándor professzor vezette, a másik vízügyi tanszéket pedig Németh Endre professzor, aki kitűnő matematikus hírében állt. A tanszéken Rohringer Sándor kezdettől fogva kitüntetett figyelemben részesített, a legnehezebb és legbonyolultabb feladatokkal bízott meg. Tette ezt annak ellenére, hogy Szilágyi Gyula adjunktus és Örményi László tanársegéd után következtem, vagyis a legfiatalabb voltam a tanszéken. Később Iliéi Vilmos is odakerült tanársegédnek, és egy másik, idősebb tanársegéd, Siklósi Szabolcs, aki később Németországba távozott.- Említette, hogy nehéz és bonyolult feladatokat kapott Rohringer Sándor professzortól. Tudna példát mondani?- Rögtön a belépésem után megbízott azzal, hogy járjak a rajztermekbe, és a diákok vizsgadolgozatainál, illetve diplomaterveinél konzulensi feladatot lássak el, továbbá bíráljam el azokat. Mint újdonsült tanársegéd, jogot kaptam erre, Siklósi Szabolccsal együtt. Ez hallatlanul nagy bizalmat jelentett irántam, hiszen a többieknek ehhez nem volt joguk, még a nálam idősebb Örményinek sem. Egy évig végeztem oktatói munkát, bíráltam vizsgadolgozatokat és diplomaterveket. Emellett délutántól késő estig, sőt néha éjfélig a laboratóriumban tevékenykedtem, mert nagyon sok kísérletünk volt, amelyekről fényképeket kellett készítenünk és azokat 41
