Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Első beszélgetés
Egy kedves emléket őrzök Kürschák József professzorról, aki valahogy személyesen is megkedvelt engem. Már közel a hetvenhez, fáradt, idős embernek látszott, reszketett a keze. Egy félévi matematika vizsgán leült mellém az első sorba a padba, és azt mondta: „Nézze Mosonyi, fáradt vagyok, a következő kérdést maga tegye fel!". Ott ültem mint egyetemi hallgató, rettenetes zavarban, a hallgatótársam és barátom fent a pódiumon, akinek kérdést kellett feltennem. Ha rossz kérdést adok, engem utána megvernek. Mit kérdezzek? Óvatosan kérdeztem valamit, amire a barátom tudott felelni. Erre megbökött Kürschák: „Milyen jegyet adna erre?"- Szép történet, mi lett a vége?- Elfogadta az ajánlatomat. Nem minden tárgyból szerepeltem ilyen kitűnően. Mechanikából igen, jeleseket, később kitűnőket kaptam, az út- és vasútépítésből viszont gyenge voltam, mert nagyon sok adatot kellett bebiflázni a sínek és a csavarok méreteiről. Zelovich Kornél, az út- és vasútépítés professzorra kiváló ember volt, zseniális elme, aki nagyszerű könyveket írt, de megkívánta, hogy fejből tudjuk az összes vasúti szerelvény minden aprólékénak a méretét. Sose volt elég lelki erőm mindet megtanulni, ezért a kitűnőt nem értem el. A leggyengébben az épületszerkezetek tantárgyból szerepeltem, Nagy Károly professzornál, aki a téglák és a lépcsőfokok méreteit és más hasonlókat követelt. Nagy Károly - Isten nyugosztalja - kedves ember volt, de matematikából és fizikából abszolút steril. Téglakötéseket és más, rendkívül unalmas részletrajzokat kellett nála készíteni, amit nagyon utáltam, ezért elégséges jeggyel vizsgáztam ebből a tantárgyból. Az elektrotechnikát Söpkéz Sándor adta elő, aki abban az időben -1927-35 között - országgyűlési képviselő is volt. Előadás után gyakran rohant a Parlamentbe. Amikor engem vizsgáztatott, épp nagyon ideges volt, folyton az óráját nézte. Máig meg vagyok győződve arról, hogy egy kérdésére jó választ adtam, ennek ellenére azt mondta: „Ez nem jó, elégségest adok magának". Erre megjegyeztem: „Professzor úr kérem, méltóságos uram, én az elektrotechnikát nagyon jól tudom, bocsásson meg nekem, nagyon kérem, buktasson meg, hogy még egyszer jöhessek!" Azt mondta: „Rendben, megbuktatom". Meg is buktatott, majd miután a második 33
