Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Tizenkettedik beszélgetés
két - Hedviget és engem - kiváltságos vonzódás köt össze Verona városával. Tizenöt éven át minden nyáron néhány napot Veronában töltöttünk, s ilyenkor két operaelőadást hallgattunk és néztünk meg a kétezer éves római kori arénában. Felejthetetlen napok voltak, amikor a langyos nyári éjszakákon a zsúfolásig telt arénában, a csillagos ég alatt - sokszor a telihold varázslatos fényében - csodálhattuk a hatalmas szabadtéri színpad művészien felépített kulisz- száit, és hallgattuk a világhírű karmesterek vezénylete alatt játszó zenekart, s a száztagúnál is nagyobb kórusokat. Úgy tájékoztattak bennünket, hogy az aréna ötezer férőhelyes, a földszinti széksorokban a külföldiek és a jómódú olasz polgárok foglaltak helyet, az eredeti római sokemeletes kőpadokon pedig Verona és környezetének kispolgári lakosai, munkások és diákok. A közönség már félórával az előadás előtt gyülekezett, az olaszok mindegyike mécsest gyújtott, ami különleges hangulatot teremtett a nézőtéren. Az olasz operák éltetik az olaszokat. A különben igen hangosan csacsogó diákok, pincérek, piaci árusok és a vidékről érkezett földművesek elnémultak, amikor a karmester beintett és megszólalt a zene. A nézőtéren uralkodó halálos csendet csak a taps törte meg. Amikor a zenekar és a kórus befejezte Verdi Nabucco című operájának Rabszolgák dalát - ami az olaszok második himnusza -, a kitörő tapsorkán elfojtotta a zenekar további játékát. Ez arra kényszerítette a karmestert, hogy megismételje a dalt, s a közönség a kórussal együtt énekelt. Az előadások közötti napokon Verona Adige folyó kanyarulatában fekvő klasszikus részében járkáltunk reggeltől estig, ismételten megcsodálva a város régi hídjait, épületeit, római műemlékeit, tereit, szobrait, dómját és a többi szép templomát. Bementünk a városi könyvtár épületébe, ahol a főkönyvtáros megengedte, hogy megtekintsük Mátyás király egyik ott őrzött corvináját.- Az elmondottak alapján ügy érzékelem, hogy professzor úrnak és kedves feleségének az érdeklődése teljesen, mondhatnám egyoldalúan olasz irányzatú.- Nem egészen. Franciaország tájai, városai és művészete ugyanolyan vonzóak számunkra. Ott is számos nagyszerű élményt sze294
