Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Tizenegyedik beszélgetés
gi jelentőségét, s hogy milyen technikai eljárásokkal lehet elérni a duzzasztóművek és vízerőtelepek pozitív környezetvédelmi mérlegét.- Harmadik feladat lehet a modellek készítése.- Megint csak Németországot és Ausztriát kell említenem, ahol nagyszerű példákat találunk erre. Vízügyi múzeumhoz hasonló helyiségekben felépítették egy vízlépcső modelljét, amit bemutattak a diákoknak és az érdeklődőknek, hogy láthassák, hogyan is működnek annak egyes elemei. Az ott látottaknak aztán a sajtóban is hangot adtak. Magyarország persze más. A közelmúlt történései miatt itt sokkal nehezebb átütő eredményt elérni. Egyelőre talán lehetetlen is.- Miért ilyen megadó?- Azért, mert az indulatok még mindig képesek maguk alá gyűrni a szakmai érveket. Ezért mondom azt, hogy olyan kész, működő létesítményekkel foglalkoznék, amelyek kedvező hatása szemmel látható.- Tértől és időtől függetlenül hogyan vázolná fel a hatalom és a szakma viszonyát?- Felfogásom: ha egy mérnök, vagy bármilyen más szakember úgy találja, hogy valamilyen mű létesítését, vagy szervezet felállítását kell javasolnia a kormányának és a népének azon az alapon, hogy elképzelésének megvalósítása csökkenti a hazai elmaradottságot, akkor három eset lehetséges. Az első, hogy javaslatát elfogadják, s akkor erre büszke lehet. A második, ha nem bizonyítható, de elfogadható érvekkel utasítják el a javaslatát, akkor ebbe a javaslattevőnek bele kell nyugodnia. Ilyen érv lehet, hogy a gazdasági helyzet nem enged meg ilyen nagyfokú beruházást, emiatt a hosszú távú gazdaságossági vizsgálatot is mellőzni kell. De az is lehet, hogy az esztétikát minden más szempont elé helyezik, és a kormány úgy véli, hogy a mű nem lenne szép. Lehet más- hajánál előrángatott - ellenérv is, ami a természeti törvényekkel 271
