Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Első beszélgetés

dapesti Magyar Királyi Állami Mátyás Király Főgimnáziumba. Az első félévben azzal bajlódtam, hogyan fejezzem ki gondolataimat he­lyesen magyarul. Ugyanis angol szavakat kevertem a mondataimba. Ennek ellenére jó eredményeim voltak, úgy emlékszem, az ele­mi iskolában a kitűnő, a gimnáziumban pedig a jeles számított a legjobbnak. Ilyen érettségivel fejeztem be 1929 júniusában a gim­náziumot, s minthogy a matematikában, a fizikában és a magyar nyelvben is nagyon erős voltam, a második osztálytól megkaptam az akkoriban alapított állami diákösztöndíjat. A havi nyolcvan pengő abban az időben rendkívül nagy összegnek számított. Az intézmény az első világháború után Kolozsvárról „mene­kült haza", de épületet nem kapott, így a második kerületi Csalo­gány utca melletti közbe, visszamaradt katonai barakkokba tele­pítették. Palalemezek és a közéjük töltött fahulladékok képezték a főfalakat, szimpla ablakok, rideg beton padló, kis vaskályha min­den tanteremben — nagyjából így lehet leírni az iskola épületét.- Szülőkés diákok ma elszörnyülködnének azon, ha barakkban folyna a tanítás.- Nagyon primitív körülmények voltak, mi hoztuk otthonról a szenet, a fát, a papírt, hogy legyen mivel fűteni, mert az állami szolgáltatás nem volt elegendő. Természetesen a tüzet is mi rak­tuk meg. Hideg téli napokon előfordult, hogy az első óra alatt téli­kabátban ültünk az éjszaka lehűlt jéghideg tanteremben. A gim­názium tehát szegényes volt, belül viszont - átvitt értelemben - nagyon gazdag.- Hogyan kell ezt érteni?- Ahogy mondtam, képletesen. Olyan kiváló tanáraink voltak, eszes, sőt zseniális tudósok, becsületes, jó szándékú emberek, akikre ma is hálás szívvel gondolok. Nem csak tanítottak, hanem neveltek is bennünket. Sajnos a jelenlegi oktatási rendszer hibája - ez nem csak Magyarországra, hanem Németországra is jellemző -, hogy csak oktatnak, de nem nevelnek. Engedje meg, hogy leg­kitűnőbb tanáraim alakját felidézzem, hadd maradjon meg emlé­kük az utókor számára. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom