Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Első beszélgetés
Makoldy Viktor nyolc éven át tanította nekünk a matematikai tárgyakat. Mindig korán reggel tartotta az óráját. Pontban nyolckor belépett a terembe, kezeinket ki kellett rakni a padra. A tanár úr végigszaladt a sorok között - négy padsorban mintegy ötvenen ültünk s akinek piszkos volt a körme, azt alaposan leszidta. Néha a cipőinket is megnézte, s akiét mocskosnak találta, annak egy másik diák felügyelete mellett meg kellett tisztítania. Mindez öt perc alatt lezajlott, ezt követően kezébe vette a krétát, majd számokat és képleteket írva a táblára nagyszerű előadást tartott, amellyel megkedveltette velünk az algebrát - ahogy tantárgyát akkoriban nevezték. Nagyon pedáns, igen szigorú, de igazságos volt, kiváló sportoló, evezősbajnok. Nagyon tiszteltük és szerettük. A fizika tanára Magyar Kálmán olyan zseniális volt, hogy sokszor azon tűnődtem, miért nem hívták meg egyetemi tanárnak. Családjával nagyon szegény erdélyi menekült lehetett, szinte top- rongyosan járt, de lelkesen tanított. A latin nyelvbe Jánossy Béla, egy nagyon jól öltözött, rendkívül választékos beszédű tanár, és Mező Ferenc vezetett be bennünket. A nyolc év alatt felváltva oktattak minket. A francia és a német nyelv is kötelező tantárgy volt, a németet Tevely Mihály, a gimnázium igazgatója tanította. Idős ember lévén, hetvenen túli, ezért aggastyánnak tartottuk. A szemünkben finom lelkű, jóindulatú bácsi volt. Emlékszem, Goethe néhány versét meg kellett tanulni nála németül. Krickler Ferenc, a kémia tanára szintén nagyon szigorú volt, majdnem katonai fegyelmet követelt, mégis közszeretetnek örvendett kitűnő előadásai és igazságszeretete miatt. Nagyon szegény körülmények között élhetett, mert kisfia karácsonyi kívánságát, egy falovat nem tudta egyedül teljesíteni. Kifaragta deszkából, majd engem kért meg - mivel jó rajzoló hírében álltam -, hogy fessem ki. Megtettem, szép színes faló lett a viharvert ócska deszkából. A magyar nyelv és irodalomtörténet tanára, Gazdag Lajos száraz ember volt, nagy tudású, mint egy lexikon. Számos Petőfi, Tompa, Arany és Vörösmarty verset kívülről meg kellett tanulnunk és hibátlanul szavalnunk. A kötelező olvasmányokat is komolyan vette, be kellett számolnunk róluk, Jókai Az új földesúr, Herczeg Ferenc Pogány ok című regényéről, és sok más könyvről. Sok szépet tanultam tőle. 26
