Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)

1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt

az angol, a lengyel, a német stb. szénbányászat visszaeséséért? A fejlesztés, majd az agónia hos- szabb-rövidebb időszakáért?

Maga a kérdés ilyetén feltevése is hibás, sőt abszurd. Ezek a történések szorosan illeszkedtek a nemzetközi gazdasági, technikai fejlődés menetébe. A világ szénfogyasztását, a világ szénigényét nem állami határozatok döntötték el, hanem a technika fejlődésének a menete. Az egyes országok gazdasági helyzetüknek megfelelően hamarabb vagy később illeszkedtek be a nemzetközi fejlődés menetébe, a világgazdasági tendenciával azonban szembefordulni csak nagy veszteségek, sőt visszaesések árán volt lehetséges. Ahol a gázvezetéket lefektették, senki sem akar a nehézkesen szállítható, a kényelmetlenül felhasználható környezetszennyező széntüzelésre berendezkedni, hanem éppen fordítva, szén- tüzelésű rendszerét gáztüzelésűre állítja át.

Nem tekintettem feladatomnak a szénigény látványos és radikális csökkenésének az elemzését. Azt azonban könnyű belátni, hogy a szénigények rohamos csökkenése mellett rendkívül nehéz a bonyolult földtani helyzetben lévő eocén-széntelepek gazdaságos kitermelése. Nem látszik semmi jel arra, hogy a gazdaság szénigényének a csökkenése közép- vagy hosszútávon megálljon, vagy visszaforduljon, sokkal inkább a szénigények további csökkenésére számíthatunk, itthon és külföldön egyaránt. Nem látszik értelme a gazdaságtalan bányászkodás átmentésére pénzt és energiát fordítani, ezért úgy látszik, a hazai mélybányászati széntermelés története valószínűleg a végéhez közeledik.

A Nagyegyháza-Mány-Csordakút térségi eocén-szénkutatás és szénbányászat története 1924- től kezdődően napjainkig folytatódik. Több mint 70 év eseményeiben a részvevők százainak és ezreinek tetteiben erényt vagy hibát keresni értelmetlen.

Történelmietlen az a kérdés, hogy mi lett volna, ha Vitális I. nem tesz javaslatot a Salgó Rt. vezérének, ha Chorin báró másképp dönt, nem tervezteti meg az aknaüzemet, vagy nem adja el a bányajogot. Mi lett volna, ha 1950-ben nem kezdődik egy óvatos újranyitás? Kik javasolták, kik döntöttek, kik befolyásolták az eseményeket? Mi lett volna, ha a vízveszélyesség ellenére az első bányatelepítést aktív víztelenítéssel gyorsan elkezdik? A kérdések, a fordulópontok sokasága a szakmai történések oldalán és sokasága az állami, valamint politikai oldalon. És mi van, ha nincs embargó, nincs hidegháború, nincs Szovjetunió, ha 56-ban kivonulnak a szovjetek?

A kérdésfeltevés ma már értelmetlen, a történések részletes megismerése nem a bűnbakvagy hőskeresés miatt, hanem a tapasztalatok felhasználása miatt tanulságos. Nem tagadva az egyének szerepét mégis érdemes legalább áttekinteni a Tatabányai Szénbányák, majd a Szénbányászati Tröszt vezetőinek, a kutatás-irányítás és a minisztérium vezetőinek névsorát, azokét, akiknek a szakmai döntések előkészítésében vagy magukban a döntésekben jelentős szerepük lehetett (1. függelék) és akkor még nem beszéltünk a politikai, az állami döntéshozók sokaságáról.

Kinek, milyen szerepe volt a történésekben? Mindenki tette a dolgát. Eredményesen, vagy kevésbé eredményesen képviselte intézményeit, annak akkori érdekeit, vállalatát, ágazatát és az eredmény mégis rendkívül sok hazai és nemzetközi tényező együttes hatása alatt született. Ám legtöbbször éppen az egyén szándékaitól vagy beavatkozásaitól függetlenül vagy éppen azzal ellentétesen.

48