Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)

1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt

javaslattevők állami keretből való jutalmazására. A Magyar Szénbányászati Tröszt részéről Tóth I. főosztályvezető és Széles L. főgeológus aláírásával jutalmazási javaslat érkezett az akkor már KFH elnökéhez, a hivatkozott személyek, mint javaslattevők jutalmazására. Fülöp J. a KFFF akkori elnöke a megelőző perspektivikus kutatásokra való hivatkozással a jutalmazási javaslatot nem támogatta, de más nevet sem jelölt meg.

Hogy ki javasolta a kutatások újrakezdését Nagyegyháza térségében, mind a mai napig eldöntetlen maradt. (Bár az eredményes kutatásokért Fülöp J. és társai később állami díjat kaptak.) Egy azonban bizonyos, az egykori kutatásokkal kapcsolatos dokumentumok a kivásárlás során valószínűleg a MÁK tatabányai részlegéhez kerültek. Rajtuk kívül a Bánya- kapitányságon kellett még adatoknak, jegyzőkönyveknek lennie, és nem utolsó sorban maradtak perdöntő adatok a Vitális család birtokában. Az Országos Földtani Főigazgatóság létrehozását előkészítő minisztérium akkor illetékes kutatási főosztályvezetője Vitális S. volt, és nincs kizárva, hogy a vonatkozó kutatás gondolata tőle származott és később, amikor az 1955-ben alapított perspektivikus kutatási keret lehetővé tette, a javaslat nem merü l t feledésbe.

Vitális 1.1948-ban közreadta a nagyegyházai medencével kapcsolatos ismereteinek a lényegét „A Nagyegyháza-Mesterberek, Csordakút-puszta területe alatt felkutatott fényes barnaszén" címmel. Ez időben azonban a központi kutatási szervek még nem működtek és a hivatkozott tanulmányban közölt adatok a hivatalos irattárakban itt-ott fellelt anyagokkal nem mindenben egyeztek.

A nagyegyházai egységben a fúrásos kutatások érdemi készletnövekedést nem eredményeztek, egyedül az ismeretesség javult. A fúrásos kutatás gyenge hatékonyságát mutatja, hogy bár a kiegészítő bauxitkutatás során további 93 390 folyóméter fúrás mélyült az összes fúrás alapján számított műre való szénvagyon 54,88 millió tonna volt. A különbség nem nagy, de nem is elhanyagolható. A készletszámítási adatok összehasonlításánál azonban figyelembe kell venni a különböző számítási módszerek használatát, a tényleges térfo- gatsrily és az egyes térfogatsúly használatából származó különbségeket, ami azt jelenti, hogy érdemi szénvagyon növekedés alig volt.

Mindezeket figyelembe véve 1926-ban a meddő és peremi fúrásokat leszámítva kb. 4000 folyóméter produktív fúrás alapján megterveztek egy 396 m mély aknát, ill. egy 400 000 t

termelésű szénbánya üzemet. Nagyjából ugyanezen bányamezőn 1988-ig összesen 312 db fúrást 146 816 folyóméter összterjedelemben mélyítettek és a műre való szénvagyon az előzőkhöz képest, a számítási módszerbeli különbségeket is figyelembe véve alig növekedett.

A térség legsikeresebbnek tűnő kutatása az un. Mányi-medencében 1977-ben fejeződött be. A részletest megelőző kutatások során 72 db összesen 30 257 folyóméter, a részletes fázisban további 21 085 folyóméter fúrás felhasználásával 127 millió tonna ipari minősítésű szén vagyont tártak fel. Ide kell számítanunk a részletes kutatás során lefúrt 35 422 folyóméter hidrogeológiai célú fúrást, amelyeknek nem kis hányada szintén átfrirta a széntelepet, vagyis végeredményben 81 755 folyóméter összes fúrással számolhatunk.

Függetlenül attól, hogy a gróf Bethlen- akna terve milyen üzleti célt szolgált, a konkurencia és általában a hozzáértők a megvalósíthatóságát nem tartották irreálisnak, legfeljebb a várható vízproblémák miatt merésznek. A későbbi, rendkívül intenzív sűrű hálózatos mély fúrásos kutatás eredménye messze nem volt arányban sem a fúrások mennyiségével, sem azok költségével és aránytalanul megnövelte a kivitelezés idejét.

A szénképződés keletkezési körülményei meglehetősen szabályszerű rétegzettséghez vezetnek, ezért három pont között a várható jellegek a földtani környezet felhasználásával együtt jól jellemezhetők, praktikusan a vastagság, minőség és az eredeti települési körülmények, a gyakorlat számára megfelelő pontossággal megbecsülhetők.

Későbbi mozgások, tektonikai igénybevétel hatására a szénrétegek táblákra töredeznek, amelyek mérete a bányászat számára rendkívül fontos információ lehet. A mélyfúrásos hálózatos-kutatás nem utolsó sorban a tektonikai és hidrogeológiai körülményeket szándékolt pontosítani a mennyiségi és minőségi ismeretek bővítése mellett. Az 2. ábrán bemutatunk néhány változatot annak szemléltetésére, hogy a fúrásokból szerkeszthető szerkezeti kép eleve rendkívül sok bizonytalanságot, szubjektív elemeket rejt.

A jelentősebb vetődések mentén a széntelepek folyamatossága megszűnik. A vetők gyakoriságát a vető-meddőt harántoló fúrások gyakorisága jellemzi. A Salgó fúrásainak több mint 50%-a meddőbe jutott és ez az arány a későbbi intenzív mélyfúrásos kutatás során sem változott lényegesen. Természetszerűleg a megismert vetők száma arányosan növekedett.

38