Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)

1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt

javaslattevők állami keretből való jutalmazására. A Magyar Szénbányászati Tröszt részéről Tóth I. főosztályvezető és Széles L. főgeológus aláírá­sával jutalmazási javaslat érkezett az akkor már KFH elnökéhez, a hivatkozott személyek, mint javaslattevők jutalmazására. Fülöp J. a KFFF ak­kori elnöke a megelőző perspektivikus kutatá­sokra való hivatkozással a jutalmazási javaslatot nem támogatta, de más nevet sem jelölt meg. Hogy ki javasolta a kutatások újrakezdését Nagyegyháza térségében, mind a mai napig eldön­tetlen maradt. (Bár az eredményes kutatásokért Fülöp J. és társai később állami díjat kaptak.) Egy azonban bizonyos, az egykori kutatásokkal kapcsolatos dokumentumok a kivásárlás során valószínűleg a MÁK tatabányai részlegéhez ke­rültek. Rajtuk kívül a Bánya- kapitányságon kel­lett még adatoknak, jegyzőkönyveknek lennie, és nem utolsó sorban maradtak perdöntő adatok a Vitális család birtokában. Az Országos Földtani Főigazgatóság létrehozását előkészítő minisztérium ak­kor illetékes kutatási főosztályvezetője Vitális S. volt, és nincs kizárva, hogy a vonatkozó kutatás gondolata tőle származott és később, amikor az 1955-ben alapított perspektivikus kutatási keret lehetővé tette, a javaslat nem merü l t feledésbe. Vitális 1.1948-ban közreadta a nagyegy­házai medencével kapcsolatos ismereteinek a lényegét „A Nagyegyháza-Mesterberek, Csordakút-puszta területe alatt felkutatott fé­nyes barnaszén" címmel. Ez időben azonban a központi kutatási szervek még nem működtek és a hivatkozott tanulmányban közölt adatok a hivatalos irattárakban itt-ott fellelt anyagokkal nem mindenben egyeztek. A nagyegyházai egységben a fúrásos kutatások érdemi készletnövekedést nem eredményeztek, egyedül az ismeretesség javult. A fúrásos kutatás gyenge hatékonyságát mutatja, hogy bár a kiegészítő bauxitkutatás során további 93 390 folyóméter fúrás mélyült az összes fúrás alapján számított műre való szénvagyon 54,88 millió tonna volt. A különbség nem nagy, de nem is elhanyagolható. A készletszámítási adatok összehasonlításánál azonban figyelembe kell venni a különböző szá­mítási módszerek használatát, a tényleges térfo- gatsrily és az egyes térfogatsúly használatából származó különbségeket, ami azt jelenti, hogy érdemi szénvagyon növekedés alig volt. Mindezeket figyelembe véve 1926-ban a meddő és peremi fúrásokat leszámítva kb. 4000 folyóméter produktív fúrás alapján meg­terveztek egy 396 m mély aknát, ill. egy 400 000 t termelésű szénbánya üzemet. Nagyjából ugyan­ezen bányamezőn 1988-ig összesen 312 db fúrást 146 816 folyóméter összterjedelemben mélyítet­tek és a műre való szénvagyon az előzőkhöz képest, a számítási módszerbeli különbségeket is figyelembe véve alig növekedett. A térség legsikeresebbnek tűnő kutatása az un. Mányi-medencében 1977-ben fejeződött be. A részletest megelőző kutatások során 72 db összesen 30 257 folyóméter, a részletes fázisban további 21 085 folyóméter fúrás felhasználásával 127 millió tonna ipari minősítésű szén vagyont tártak fel. Ide kell számítanunk a részletes kuta­tás során lefúrt 35 422 folyóméter hidrogeológiai célú fúrást, amelyeknek nem kis hányada szin­tén átfrirta a széntelepet, vagyis végeredményben 81 755 folyóméter összes fúrással számolhatunk. Függetlenül attól, hogy a gróf Bethlen- akna terve milyen üzleti célt szolgált, a konku­rencia és általában a hozzáértők a megvalósít­hatóságát nem tartották irreálisnak, legfeljebb a várható vízproblémák miatt merésznek. A ké­sőbbi, rendkívül intenzív sűrű hálózatos mély fúrásos kutatás eredménye messze nem volt arányban sem a fúrások mennyiségével, sem azok költségével és arány­talanul megnövelte a kivitelezés idejét. A szénképződés keletkezési körülmé­nyei meglehetősen szabályszerű rétegzettség­hez vezetnek, ezért három pont között a várható jellegek a földtani környezet felhasználásával együtt jól jellemezhetők, praktikusan a vastag­ság, minőség és az eredeti települési körülmé­nyek, a gyakorlat számára megfelelő pontosság­gal megbecsülhetők. Későbbi mozgások, tektonikai igénybe­vétel hatására a szénrétegek táblákra töredeznek, amelyek mérete a bányászat számára rendkívül fontos információ lehet. A mélyfúrásos hálóza­tos-kutatás nem utolsó sorban a tektonikai és hidrogeológiai körülményeket szándékolt ponto­sítani a mennyiségi és minőségi ismeretek bőví­tése mellett. Az 2. ábrán bemutatunk néhány vál­tozatot annak szemléltetésére, hogy a fúrásokból szerkeszthető szerkezeti kép eleve rendkívül sok bizonytalanságot, szubjektív elemeket rejt. A jelentősebb vetődések mentén a szén­telepek folyamatossága megszűnik. A vetők gya­koriságát a vető-meddőt harántoló fúrások gya­korisága jellemzi. A Salgó fúrásainak több mint 50%-a meddőbe jutott és ez az arány a későbbi intenzív mélyfúrásos kutatás során sem válto­zott lényegesen. Természetszerűleg a megismert vetők száma arányosan növekedett. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom