Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
1990. április 1-én azonban a térségre vonatkozó vízemelési „limitet" informálisan 160 m3/percre csökkentették, amiből közvetlenül a bányászati vízemelésnek 26 m3/perc jutott. Ezzel a karsztvízveszélyes bányászkodás végleg ellehetetlenült volna. Függetlenül attól, hogy a térségre engedélyezett vízemelési „limitbe" milyen termelési tényezőket számoltak be és akár reális a 26 m3/perces számítás, akár nem, maga a „térségi-limit" csökkentése önmagában ellehetetlenüléshez vezetett. Az időközben bekövetkező rendszerváltás során megtörtént a magyar szénbányászat szanálása, a működésre alkalmasnak ítélt bányák többé-kevésbé konszolidált körülmények közé kerültek, a többi pedig beszüntette a termelését. 1.4.2. Közhasznú szóhasználat vagy valós program: Az eocén-program Szénkészleteink természeti adottságai a világátlagnál kedvezőtlenebbek, erős tektonizáltság, nagyfokú összetöredezettség, viszonylag kis kalóriaérték, kedvezőtlen települési adottságok jellemzik. Az eocén-telepek művelését ráadásul a vízveszély nehezíti. A magyar szén- és érclelőhelyek természeti adottságai olyannyira kedvezőtlenek, hogy mindezekhez hasonlókat a világon alig aknáznak ki (Tóth M. 1996). A kedvezőtlen természeti adottságokból következő alig vitathatóan közgazdasági okok miatt elhatározott bányabezárások az egész magyar mélyszinti, földalatti bányászatot súlyosan érintették. A legnagyobb vitát mégis az eocén-bányászat eseményei váltották ki, vagy fogalmazhatunk úgy, hogy az átlagosnál érzékenyebben reagáltak a köznapi szóhasználattal egyszerűen csak eocén-programként emlegetett történésekre. Nem követünk el hibát, ha azt állítjuk, hogy az eocén-bányászat fejlődésének megtörésében kiemelkedő szerepe volt annak, hogy a Dunántúli-középhegység összefüggő karszt- rendszerében, a Bakony térségében a bauxitter- melés, az eocén-medencékben a szénbányászat csak intenzív víztelenítés árnyékában működhetett. Ennek során létrehozták Európa legnagyobb, de a világon is ritkaságnak számító mértékű és kiterjedésű megtervezett regionális víztelenítését. Sólymos A. „Az eocén program áttekintése a tatabányai bányászattal kapcsolatban" című cikksorozatában (Sólymos A. 1996) tárgyszerű, részletes összefoglalását adja a történéseknek. Szerző az eocén-program kifejezést nem tette idézőjelbe, és ezzel akarva vagy akaratlanul hivatalos, állami, politikai tartalmat adott a kifejezésnek. Úgy tűnik, SoLYMOsnak volt némi hiányérzete, mert rövid bevezetőjében azt írja, hogy „A program nevét a szénelőfordulások keletkezésének földtörténeti koráról kapta, s rövidesen egy energetikai programmá bővült állami vállalkozás közhasznú megnevezése lett". A fogalmazás elgondolkoztató, a hivatalos jelző használata helyett a nehezen értelmezhető közhasznú kifejezést használja. Az eocén szénkutatás és bányászkodás dicsőséges történetét tanulmányozva, hónapokon át kerestem az eocén programot, vagy legalább egy olyan leírást, ami egyértelművé teszi annak lényegét és tartalmát. Feltételezve, hogy az „eocén program" a Nagyegyháza, Mány, Csordakút, Bicske térségének kutatásához és bányászatához kapcsolódik, netán azt rejti magában, áttekintve a több mint 100 kutatási jelentést, kutatási tervet, bányászati tervet, kiderült, hogy nincs egyetlen egy hivatalosan benyújtott kutatási terv, kutatási jelentés, Országos Ásványvagyon Bizottsági határozat, amely az eocén program nevét címében viselné, még azok sem, amelyeket a Tatabányai Szénbányák készítettek. Egyedül a célkutatási tervek között találtam kettőt, amely viseli az eocén program nevet. Ezen kívül néhány jelentésben itt-ott szöveg közt jelent meg az eocén program kifejezés. Az 1984. évi vízjogi engedélyekben szerepel az eocén programi bányák kifejezés is. Áttekintettem az Állami Tervbizottság (ÁTB), a Gazdasági Bizottság (GB) és a Minisztertanácsi (MT) határozatokat, amelyek közöd sem címében, sem szövegközti megjelenéssel nem találtam a kifejezést. Meglepő módon egyetlen iratot találtam; „Tájékoztató az eocén-program keretében létesített széntermelő kapacitások helyzetéről. Az országgyűlés ad-hoc bizottságának állásfoglalása. 1988. november 16." 11 fő aláíró, országgyűlési képviselők (9. dokumentum). A határozat IV. pontja szerint „Egyetért a Bizottság azzal, hogy az eocén-program folytatását a jövőben döntő mértékben a környezetvédelmi és gazdasági tényezők (peremfeltételek) határozzák meg a móri ároktól K-re eső térségben a korábbi (1987. december) 230 m3/perc értékben meghatározott térségi vízkiemelési limitet, a karsztvízrendszer dinamikus helyreállításának érdekében 1988. I. felében hozott döntés alapján 190 25
