Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
és 29. §-ai alapján a Tatabányai Szénbányák és a Dorogi Szénbányák (mint engedélyesek) számára kiadtam. Az engedélyezési eljárás illetékének befizetésére az engedélyeseket külön felszólítottam." 1987. június 30-án az Iparügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal, az Egészségügyi Minisztérium és a Budapest Főváros Tanácsa nevében Kapolyi L. ipari miniszter, Kovács A. OVH államtitkár, Medve L. egészségügyi miniszter és Iványi P. a Fővárosi Tanács elnöke megállapodást írtak alá „A Dunántúli Középhegység vízre orientált környezeti hatásvizsgálata, kormányzati döntést nem igénylő határozatainak a végrehajtására" címmel. A megállapodás A. pontja a vízhiány csökkenése, majd megszüntetése érdekében intézkedik a bicskei, valamint a Tatabánya-Oroszlányi Regionális Vízellátó Rendszereket összekötő vezeték megépítéséről, üzembehelyezéséről 1989. július 30-i határidővel. A B. pont szerint a mányi bányaüzem térségében tervezett víz-visszatáplálást elő kell készíteni és megvizsgálandó annak hatása a hegység vízmérlegére, ill. a budapesti hévízrendszerre. A vízemeléssel járó termelés a szüneteltetendő mányi bányaüzemben csak kedvező eredmények esetén állítható vissza 1990. december 31-i határidővel. A C. pont szerint a lencsehegyi bányaüzem térségében tervezett víz-visszatáplálást elő kell készíteni, a hatásokkal kapcsolatos kedvező eredmények esetén kell üzembe helyezni 1991. december 31-i határidővel. Külön pont, a 2. sz. foglalkozik „a gyógyászati értékű hévíz hasznosítások közvetlen védelme érdekében" teendő intézkedésekről. Az a.) és b.) pont a Hévízen megvalósított tó- szint-süllyesztéssel megvalósított forráshozam-növelési kísérlet megkezdését, a távolabbról történő hévízpótlás terveinek, a vízszintszabályozás előkészítését, valamint a Hévizi-tó és a környezetében lévő termálkút felhasználók felmérését, és az összehangolt ellenőrzés kidolgozását rendeli el 1988. december 31., ill. 1989. december 31. határidővel. A c.) és d.) pont a hegység K-i részének karszt- és hévízrendszerére vonatkozó szabályozási modellek elkészítéséről intézkedik 1988. december 31.-i határidővel, az eredmény függvényében a fővárosi fürdő koncepció felülvizsgálatát irányozta elő. Időközben létrejött a budapesti hévízrendszer viselkedését ellenőrző 18 fúrásból álló megfigyelőrendszer. Az aktuális mérési eredmények a melegvíz kutak közvetlen veszélyeztetését nem igazolták, a langyos vizekre vonatkozó hatás azonban egyértelművé vált. A Bányavíz Szakbizottság 1987. decemberi ülésén széles körű vita után jegyzőkönyvben foglalt I. megállapítás szerint „továbbra is a Hévízi tó állapotalakulásának és a tóforrás vízgyűjtőjén folyó bányászati-vízemelések kapcsolata okozza a fő problémát", ezért a tó állapot romlásának a megakadályozását igényelték. A jegyzőkönyv II. pontja szerint a K-i térségben a budapesti termál-vízrendszer zavartalan működésének biztosítása a fő célkitűzés; ezért az intézkedési tervből származó teendők a térségi karsztvíz-termelés csökkentésére és a hatások ellenőrzöttebbé tételére irányulnak. A jegyzőkönyvben külön felhívták a figyelmet arra, hogy 1988-ban sor kerül a mányi bányaüzem megszüntetésére, a csordakúti bánya gyorsított letermelésére. Sikerrel járt a vízbetörés elzárása Nagyegyházán, ezért megállapítják, hogy „ezek következményeként a bányászati vízemelések az összes térségi vízemelésen belül 1988-ban a megengedhető mérték alá kerülnek". Fontos megjegyzés volt, hogy a széntelep alatt „a bauxit mielőbbi művelésbe vonása csak eredményes vízvisszatáplálás mellett lehetséges". A tervezett vízellátó rendszerrel és az Atalér vízpótlásával kapcsolatosan néhány ellenvélemény is megfogalmazódott. A Hévízi-tóval kapcsolatosan felhívták a figyelmet arra, bár a tó kifolyási szintjének süllyesztése növelte a hozamot, de a fenékiszap felkavarodásának és a tavirózsa kipusztulásának veszélye sokat rontotta a közhangulatot, ezért a süllyesztés megszüntetését látják szükségesnek. Az egészségügyi ágazat véleménye szerint „a tó még elfogadható gyógyászati hasznosítását biztosítja, ha annak állapota nem romlik a jelenlegihez képest." Határozottan felhívták a figyelmet arra, hogy markánsan csökkenteni kellhet a vízelvételt a tóforrás vízgyűjtőjén akkor is, ha annak olyan pénzügyi következményei vannak a bauxitbányászatra, amit jelezni kell a kormányzati szerveknek. „Feszültséget okoz, hogy a hévízre települt gyógy-idegenforgalmi létesítmények egyedi vízkivételei is összefüggésben vannak a tóforrás működésével." Az intézkedési terv és az arról folytatott vita alapján, az állásfoglalás 2. sz. pontja előírja, hogy a jegyzőkönyvhöz mellékelni kell a vízkiemelések idősoros táblázatát. A táblázat figyelemre méltó, hiszen a Hévízi-tó vízgyűjtő területére az 1988. évi 250 m3/perc víztermelést 1993 végéig 240 m3/perc tervezi csökkenteni. A Móriároktól Ny-ra eső térség összes karsztvíz termelését 1993-ban 321 m3/perc-re irányozták elő. Könnyű belátni, hogy a bauxit mélybányászat érdemi csökkentését csak 1994-re tervezték. 23
