Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
4. Kapolyi László: Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjai
és szabályozható kapcsolat, ezért a gazdaságfejlődést döntően befolyásoló tényező. 4.1.3. Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban Az ásványi eredetű nyersanyagok a nem megújuló, in situ tételesen nem reprodukálható természeti erőforrások kategóriájába tartoznak, és jelentőségük a gazdasági növekedésben a népesség, az iparosodás, az élelmiszertermelés és a környezetszennyeződés távlati súlyának szintjén mozog. Ezeknek a tényezőknek növekedési tendenciája exponenciális jellegű, és erős az egymásközti, belső kölcsönhatásuk. A világgazdaság legfontosabb szerkezeti anyagainak termelése növekvő jellegű, ennek megfelelően fokozódik a legfontosabb ásványi eredetű nyersanyagok termelése is. A világtermelés 92,5%-át képező anyagcsoport - energia- hordozók: szén, szénhidrogén, urán; fémek: réz, ón, vas, cink, arany, nikkel, ólom, ezüst; nemfémes anyagok: kaolin, bentonit, foszfát, kálisó - termelése két évtized alatt kb. 2,5-szeresére növekedett. A termelés ill. felhasználás trendjének általánosan emelkedő tendenciáján belül az egyes szerkezeti és alapanyagok vonatkozásában differenciált jelenségek is mutatkoznak: az idő függvényében gyors ütemben növekszik pl. a szénhidrogének termelése, ezzel szemben csökkenő növekménnyel emelkedik az alumíniumtermelés. Az ásványi eredetű nyersanyagok, ill. a belőlük előállított végtermékek vagy külső termékek felhasználása mindig összefügg a kutatással, kitermeléssel, feldolgozással kapcsolatos technikai, technológiai, gazdasági környezettel. (A környezet ugyancsak változik az idő függvényében.) Eltérő a megítélése az idő függvényében a hasznosítható ásványi nyersanyag-előfordulások gazdasági jelentőségének, miután változnak az erre ható, ill. az ezzel kapcsolatos gazdasági áramlatok. A megítélésben felismerhető differenciálás egy része rendszerezhető, más részére a spontaneitás jellemző. A már igénybevétel alatt álló források értékelésénél rövid távon az éppen érvényes, míg hosszú távon a távlati árak és költségek a meghatározók, és ezek közül kiemelten a forrásként még szükséges legrosszabb kerül számításba vételre. A nyersanyagforrásoknak az igényekhez viszonyított korlátozott volta és területileg differenciált elhelyezkedése miatt a nyersanyagárak alakulásában világméretekben is azonos tendenciák alakultak ki. Ezek a folyamatok általában emelkedő jelleggel értékelik a nyersanyagokat, így a nyersanyagárak emelkedéséhez vezetnek. Az ásványi eredetű nyersanyagtermelés sajátossága az a történelmileg igazolt tapasztalat, hogy az egymás helyébe lépő ásványi nyersanyagok ultimer termékének (pl. villamosenergia, fém) költségszerkezetében csökken a primer ásványi nyersanyagok költségének és növekszik a feldolgozás költségének aránya. Erre alapvetően az ad lehetőséget, hogy - miközben az ugyanazon ásványi nyersanyagok primer minősége csökken - az egymás helyébe lépő ásványi nyersanyagok hasznosanyag-tartalma (fűtőértéke, ill. fémtartalma) jelentős mértékben növekszik. Amíg pl. a 20. század elején a kizárólag csak szénből előállított villamos energia költségének több mint az 50%-át tette ki tüzelőanyag-költség, addig egy lelőhelyre telepített modern szén-, vagy szénhidrogén-erőműben már csak 30% ez az arány. Egy atomerőműben a töltetlen jelentő, a fosszilis energiahordozókénál több nagyságrenddel magasabb fűtőértékű tüzelőanyag költségének aránya a 20%-ot sem éri el, a primer uránérc költségének aránya pedig 5%-nál is kisebb. Ha pedig a napenergia hasznosítására sor kerül, akkor az energetikai végtermék költségén belül - a vízenergiához hasonlóan - gyakorlatilag 0 lesz a „tüzelőanyag" költségének aránya. Hasonló a helyzet az egymást többé-kevésbé helyettesíteni képes fémek esetében is. Amíg pl. a legrégebbi fémnek tekinthető réz költségén belül legalább 40%-ot tesz ki a primer rézérc költsége, addig az alumíniumon belül még a 10%-ot sem éri el a primer ásványi nyersanyagot jelentő bauxitköltség. Hasonlóan alacsony a primer ásványi nyersanyag költségének aránya a fémeket szerkezeti anyagként többé-kevésbé helyettesíteni képes műanyagok teljes költségén belül is. A vertikumon belüli költségarányok ilyen eltérése következtében- minthogy az élőmunkaigényes bányászati hányad csökken - az ásványi nyersanyagtermelés költségén belüli holtmunkaarány-növekedés tehát nem olyan folyamatos, mint a feldolgozóiparban, hanem - az egymás helyettesítésére alkalmas ásványi nyersanyagok egymás helyébe lépésének időpontjából, ill. időütemétől függően- inkább szakaszos jellegű. 119
