Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
4. Kapolyi László: Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjai
Az ásványi nyersanyagok teljes vertikumban és komplexen történő hasznosításának célszerűsége nem függ az ásványi nyersanyagokkal kapcsolatos akár rövid, akár hosszabb időtartalmú konjunktúrától, sőt a komplex hasznosítás dekonjunktúra esetén még kívánatosabb, hiszen ennek révén válhatnak az adott időpontban kiaknázásra gazdaságilag nem érdemes előfordulások is műrevalóvá. Minél magasabb vertikális lépcsőn kerül értékesítésre az ásványi nyersanyag, általában annál nagyobb gazdasági hatékonyság érhető el. Ez az egyébként általános érvényű tendencia a szorosan vett ásványi nyersanyagtermelési vertikumon belül annyiban sajátos, hogy itt meghatározó szerepet játszanak azok a szállítási költségek, amelyek a primer vagy intermedier ásványi nyersanyagok értékesítésének gazdasági hatékonyságának alapvetően leronthatják. Az „ab termelőhely" ár, ill. költséghatár ugyanis nyilvánvalóan csökken a termelőhely és az értékesítés helye közötti szállítás költségével. Ez a körülmény adott esetben az egyébként gazdaságos primer ásványi nyersanyagtermelést kifejezetten gazdaságtalanná is teheti, sőt az ásványvagyonnak a vertikum potenciális eredményével meghatározott in situ értéket teljesen fel is emésztheti. Az ásványi nyersanyagok esetén tehát - különösen a primer ásványi nyersanyagokra vonatkozó szállítási költségeket figyelembe véve - a feldolgozottság fokának kiemelt jelentősége van a gazdasági hatékonyság szempontjából. Ennek magától értetődő következménye egyebek között, hogy az ásvány-előkészítő, ill. feldolgozó üzemeket- különösen, ha az ásványi nyersanyag jellegéből eredően kicsi a feldolgozás súlykihozatala- mindig a bányára telepítik. 4.1.4. Az ásványi nyersanyagok hasznosítására vonatkozó rendszer- és függvényszemlélet kialakítása Az ásványi eredetű nyersanyagok hasznosításával összefüggő termelési és gazdálkodási folyamat helyes megítéléséhez célszerűen azt a szemléletmódot követjük, amelyben az ásványi nyersanyag felkutatása, kitermelése, közbenső-, ill. végtermékké való feldolgozása, sőt rendeltetésszerű felhasználása egyetlen egységes rendszert alkot. A rendszer- szemléletű aspektusok az irodalomból jól ismert okoknál fogva egymástól eltérőek lehetnek; ezek közül a célkitűzéstől függően választjuk ki azt a nézőpontot, amely a jelenségek belső összefüggéseinek figyelembevételével rendszerszinten alapozza és válaszolja meg a gyakorlat fontos kérdéseit. A „rendszer" elemei (a metaelméleti megfontolásokat most mellőzve) ebben a vizsgálatban az ásványi nyersanyag kutatásának, kitermelésének, átalakításának, feldolgozásának és felhasználásának anyagáramait leíró „élek" és azon „csomópontok" (technikai eszközök), amelyek a vertikumokban a folyamatokat kapcsolják össze. A rendszer elemei, az elemek egymáshoz való viszonya és mindezek időbeli változása célszerűen választott függvénykapcsolatok formájában írható le, ill. rendelhető egymáshoz. Ezzel olyan rendszer- és függvénykapcsolat meghatározható a döntéselőkészítés minden szintjén, amely nemcsak statikusan, hanem dinamikusan ábrázolja és értékeli az ásványi nyersanyagokra épülő technológiai vertikumok műszaki színvonalát és gazdasági hatékonyságát. Mindkét tényező kapcsán ugyanakkor megtalálja az összefüggést az egyéb termelő és nem termelő tevékenységek műszaki oldalával éppen úgy, mint azok népgazdasági szintű hatékonyságoldalával. Biztosítékot erre éppen a választott rendszer- és függvényszemlélet ad. A rendszerszemlélet ilyen alkalmazásának időszerűségét az a körülmény indokolja, hogy a meg nem újuló erőforrások - és az ásványi kincsek éppen ilyenek - fokozott komplex kihasználása a megváltozott világgazdasági helyzetben minden gazdasági egységnek (tehát a magyar népgazdaságnak is) alapvető, fejlődést meghatározó érdeke. Ennek jelentőségét és szerepét az igények eddigi és várható növekedése tükrében nem lehet eléggé hangsúlyozni. A „komplex, bonyolult, sokszorosan összefüggő" megállapítás talán sehol sem érvényes annyira, mint a 20. sz. végének korszerű technikája alapján folyó (vagy folytatandó) terelés szférájában. A minden oldalú szükséglet által megfogalmazott és lényegében mind a termelő, mind a végső felhasználást szolgáló igény sokféleképpen elégíthető ki a nyersanyagtól a késztermékig értelmezett vertikumokból. Korunk egyik új tudománya, a rendszerelmélet is felzárkózik az igényekhez, és segítséget nyújt mindazon problémák megoldására, amelyeket komplex műszaki-gazdasági szemlélet mellett a termelési folyamatok külön- külön, belső összefüggésekkel meghatározott aggregációban vagy összességükben felvetnek. A bármilyen széles bázison folyó, de körülhatárolt statikus elemzés eredményei nem adnak 120
