Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
4. Kapolyi László: Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjai
dozók jelentik a nagyobb hányadot, többek között ezért is döntő részesei egy adott gazdaság alapanyag- ellátásának. Az ásványi nyersanyag- bázis fejlesztési igénye az ipari tevékenység egyre nagyobb mértékű alapanyag felhasználása miatt abszolút jellegű, másrészt a nyersanyag- bázis minőségének alakulásán keresztül (amit itt gazdasági értelemben értünk, amikor is a mű- revaló ásványvagyon mennyisége és minősége a gazdasági környezet hatására módosul) az ipari folyamat intenzifikálásával függ össze. A rendelkezésre álló ásványi eredetű nyersanyag- források, készletek és a jelentkező igények összhangját, azaz az ellátást az ásványvagyon-gaz- dálkodás biztosítja. Ennek elvi és módszertani alapjait a gazdasági környezet és a számításba vett időhorizont határozza meg. A külkereskedelemben való részvétel, a gazdaság fejlettségi szintje képezi, míg az időhorizont hatása elsősorban a szerkezeti átalakítások szükségessége, ill. lehetősége, és a műszaki fejlesztés realizálásának időigénye formájában jelentkezik. A hosszú távon optimális ásványva- gyon-gazdálkodásban, az ásványi nyersanyagok igénybevételét illetően - a gazdaságosság mellett - az arányosság is a gazdasági hatékonyság egyik alapvető tényezője. Itt - elsősorban a társadalomtudományi, ill. a humán szemlélet hatására - esetenként felmerül az egymással helyettesíthető, de jelentősen eltérő természeti adottságokkal rendelkező ásványi nyersanyag- előfordulások valamiféle arányos igénybevételének célszerűsége azzal az indokkal, hogy ily módon ne csak a ma élő, hanem a későbbi nemzedék is élvezze a természet által nyújtott előnyöket. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen gondolat, mint korlátozás, csak abban az esetben lenne érvényes, ha a ma embere a kedvező ásványi nyersanyag-előfordulásokat úgy venné igénybe, hogy közben a kevésbé kedvezőket megsemmisítené, vagy ha a kedvező adottságok révén olcsón kitermelt ásványi nyersanyagot - ezen keresztül magát az ásványvagyont - a felhasználás terén pazarolná. Ellenkező esetben ugyanis - a kedvező adottságok igénybevétele révén elérhető akkumuláció hiányában - éppen azon legfontosabb kötelezettség teljesítésének feltételeitől fosztanánk meg a ma emberét, amely a kedvezőtlenebb természeti adottságok eredményes legyőzésére alkalmas technikai fejlődés kialakítására kötelezi a jövő generáció érdekében. A mai generációnak tehát nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy fenti feltételek betartása mellett elsősorban a kedvező adottságú természeti erőforrásokat vegye igénybe, mert így képes megteremteni azt a technikai bázist, amelyre támaszkodva a későbbi generációk leküzdhetik a természeti erőforrások esetleg jelentősen kedvezőtlenebb adottságait is. Az ásványvagyon-gazdálkodás időben és térben dinamikus vizsgálati módszereinek vitathatatlan időszerűségét egyébként nem csak, sőt elsősorban nem az ásványi nyersanyag-előfordulások tételes reprodukálhatatlansága, a meg nem újuló természeti erőforrások véges volta indokolja, hanem inkább az utóbbi évtizedekben a nyersanyagok kutatása, termelése, felhasználása, helyettesíthetősége terén felgyorsult tudományos-technikai fejlődés, amely egyre jobban képes függetleníteni az emberiséget a „véges" természeti erőforrásoktól. A korunkban lejátszódó tudományos-technikai forradalom eredményei egyrészt alapvetően megváltoztatják az egyes iparágak technológiáját, másrészt megteremtik a teljes vertikum gazdasági hatékonyságát növelő változások előfeltételeit, megsokszorozzák a teljesen új, valamint a más használatos anyagokat helyettesítő végtermékek számát és fajtáit. A tudományos-technikai forradalommal függ össze az előző évszázadok, de még a közelmúlt gyakorlatától is alapvetően eltérő azon tendencia, amely a nyersanyag- szükségleteket ésszerűen minimalizálja, ill. olyan nyersanyagok és anyagok irányába tereli, amelyek korlátlan mennyiségben és kevés társadalmi ráfordítással előállítható formában állnak rendelkezésre. Ezért a gazdaság termelési folyamatainak műszaki és anyagi ellátását, ill. annak optimalizálását mindenkor dinamikus ásványvagyon-gazdálkodási szemlélettel, az idő függvényében kell vizsgálni. Az ásványvagyon- gazdálkodás feladatkörét egyidejűleg meghatározó tényezők:- a forrás- és igényoldal egyensúlyának megteremtése,- az egyensúlyi vizsgálatok dinamizálása az idő függvényében,- az ásványvagyon-gazdálkodás alapját képező földtani kép, a nyersanyagkutatás dinamizmusa,- a földtani technikai fejlesztés és a gazdasági áramlatok figyelembevétele,- a társadalmi háttér, környezet fejlődése. Az in situ nem reprodukálható, ásványi eredetű nyersanyagokkal való gazdálkodás rövid, közép és hosszéi távon egyaránt az ember és a természet között állandóan szabályozandó 118
